Ganz és Askenazi ragaszkodnak a béketervben kijelölt menetrendhez, legalábbis a beígért, Izraelt sújtó nemzetközi diplomáciai következmények elkerülése végett. Másrészt az ország biztonsága érdekében nem szívesen válnának meg a szövetségesekkel nehezen összehozott, a térség relatív stabilitását biztosító “jó szomszédságról” Egyiptommal és Jordániával.
A több mint 500 napig tartó kompromisszumok nélküli időszakot megtörve végül megalakult a Netanjahu – Ganz egységkormány, két koalícióval és két miniszterelnökkel. A harmadik választások utáni két hónapig tartó politikai huzavona és koronavírus elleni küzdelem közepette megalakuló kabinet léte (a két miniszterelnökön kívül) a mindvégig a háttérben Ganzot katonásan támogató szürke eminenciás, Gabi Askenazinak is köszönhető.
Amikor a Kék-Fehér párt vezetője két hónappal ezelőtt úgy döntött, lenullázza másfél év nehéz munkájával felépített koalícióját, és szembemegy több mint egymilliós szavazóbázisa jóhiszeműségével, a négyes szövetségből (Ganz, Askenazi, Jáir Lapid és Mose Jáálon) egyedül Askenazi követte, és vigyázzba állva osztozott Ganzcal az árulóknak kijáró országos megvetésen.
A két volt vezérkari főnök katonás stratégiaváltását végül siker koronázta, Ganz védelmi miniszter és alternatív miniszterelnök, míg Askenazi az új kormány külügyminisztere lett.
Az ország első számú diplomatájaként másfél évig fogja szolgálni a hazát majd átköltözik a védelmi miniszter hivatalába, amikor Ganz átveszi Benjamin Netanjahutól a miniszterelnöki stafétát a rotációs megállapodás értelmében.
Legalábbis ez a terv, de az, hogy Izraelben mi fog történni másfél év múlva legalább annyira kiszámíthatatlannak tűnik, mint amennyire a végül megalakuló egységkormány volt.
Jelenleg, úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben van. A belpolitikai viharok elcsendesültek, és a Netanjahu miniszterelnök és alternatívája, a Ganz vezette kabinet munkába állt. Mondhatni a legjobb órában, ugyanis a koronavírus okozta gazdasági válság és az aktuális nemzetközi viharok kezelésére az országnak egy határozott pénzügyi és diplomáciai fellépésre alkalmas kormányra lesz szüksége.
Több minisztérium, így a külügyi tárca eddig évek óta betöltetlen státusza révén a miniszterelnökhöz tartozott. Netanjahu öt évvel ezelőtt a második legnagyobb blokk, a baloldali szövetség vezetőjével akart hasonló koalíciót kötni, mint most Ganzcal, de Jichák Herzog anno elutasította a lehetőséget a minisztériummal együtt. A bíróság végül felszólította a miniszterelnököt a felhalmozott tárcák kiosztására, így lett végül Jiszráel Katz (Likud) 2019 februárjában ügyvezető külügyminiszter, akitől az eskü letétele után Askenazi átvette a hivatalt.
Gabi Askenazi a semmi jót nem ígérő nemzetközi vihar előtti csendben került a külügyi tárca élére, hiszen az izraeli területek feletti szuverenitás kiterjesztése körül már most is nagy a diplomáciai feszültség.
Ráadasul a múlt héten váratlanul Izraelbe látogató amerikai kollégája, Mike Pompeo külügyminiszter világossá tette az amerikai kormány álláspontját, miszerint Izraelnek át kell gondolnia a kínaiakkal már sínen levő és alakulóban lévő üzleti ügyeit.
A hatvanhat éves politikus bolgár és szír szülők fia. Gábriel, azaz mindenki számára csak Gabi Askenazi hosszú utat tett meg külügyminiszteri kinevezéséig. Katonai karrierjét a goláni dandárban kezdte. A Haifai Egyetemen politológia és keleti tanulmányok szakon diplomázott alapfokon, és részt vett a Harvard Business School ügyvezető menedzsment programján.
A nehéz anyagi körülmények között felnövő fiú 1972-ben csatlakozott a hadsereghez, és egy évvel később már harcolt a jom kippuri háborúban. 1976-ban szakaszparancsnokként szolgált az Entebbe-hadműveletet végrehajtó erőknél, de a reptéri összecsapásban, amiben Netanjahu testvére, Joni életet vesztette, nem vett részt.
Askenázi közel négy évtizedes katonai karrierje során részt vett több háborúban és hadműveletben. Bár 2005-ben visszavonult a hadsereg kötelékéből, egy évre rá visszatért mint a védelmi minisztérium főigazgatója. 2007-től kinevezték az Izraeli Védelmi Erők 19. és sorban a negyedik mizráhi vezérkari főnökének. Nevéhez fűződik többek között az „Öntött ólom” hadművelet Gázában 2008-2009-ben.
2012-ben Törökország távollétében bíróság elé állította a 2010-es Mavi Marmara-konfliktus miatt. A vezérkari főnöki stafétát 2011-ben Beni Ganznak adta át.
Az elmúlt választások kampányai során Ganz és szövetségesei világossá tették, hogy a miniszterelnökkel való megállapodást egyrészt a Netanjahu elleni három vádemelés, másrészt a béketerv megvalósításának módja körül kialakult vita akadályozza.
A vádemelések problémáját a két miniszterelnök egymás elleni kölcsönös bizalmatlansági vétójogával oldották meg, az úgynevezett szuverenitás kiterjesztésére vonatkozó gyakorlati kivitelezéssel kapcsolatban az utolsó percig folyt a vita, többek között Askenazi jelenlétében.
Ganz és Askenazi ragaszkodnak a Trump béketervében kijelölt menetrendhez, legalábbis a beígért, Izraelt sújtó nemzetközi diplomáciai következmények elkerülése végett. Másrészt az ország biztonsága érdekében nem szívesen válnának meg a szövetségesekkel nehezen összehozott, a térség relatív stabilitását biztosító “jó szomszédságról” Egyiptommal és Jordániával.
Székfoglaló beszédében Askenazi jelentős mérföldkőnek és egy olyan történelmi lehetőségnek nevezte a béketervet, amely Izrael határai kialakításának célját szolgálja.
Netanjahu szándékai megingathatatlannak tűnnek, annak ellenére, hogy nem kapott egyértelműen zöld utat Washington részéről.
A hírek hallatán nemcsak európai, de eddig a béketervvel nagyjából kiegyezni látszó arab országok részéről is megindult a diplomáciai ellenlépéseket is kilátásba helyező informális megelőző csapás. Netanjahu, nem zárva ki a lehetőségét annak, hogy a novemberi választásokat az a Joe Biden fogja nyerni, aki az annektálást ellenzi, sürgősen kilátásba helyezte a szuverenitás kiterjesztésének megszavazását az izraeli parlamentben.
A nemzetközi feszültség visszajelzéseire utalva Askenazi kijelentette, hogy rendkívül fontosnak tartja a Jordánia és Egyiptom közötti kapcsolatok javítását, mivel „ők a legfontosabb (izraeli) szövetségesek a térség kihívásainak kezelésében.”
Nyilatkozatával az új külügyminiszter egyértelműen a hasemita királyság vezetőjének üzent, miután a múlt héten II. Abdullah király diplomáciai konfliktust helyezett kilátásba, amennyiben Izrael egyoldalú lépésekre szánná el magát. A külügyminiszter meggyőződése, hogy a béketervet az amerikai kormánnyal egyetértésben, ugyanakkor Izrael stratégiai szempontjait szem előtt tartva kell végrehajtani.
Azt viszont nem tudni, hogy ő meg Ganz hajlandóak lennének-e az amerikai igényeket kielégítő tárgyalásokat mellőzve támogatni Netanjahu esetleges egyszemélyes döntéseit.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.