Mikor a palesztin mandátum terület felosztása mellett kellett lobbizni az ENSZ-ben, a zsidó vezetők egy szokatlan tárgyalót küldtek a kínaiakhoz.
1945 áprilisában néhány nappal a Harmadik Birodalom összeomlása előtt, több, mint négy tucat nemzet gyűlt össze San-Franciscóban, hogy megalapítsák az ENSZ-t. A britek az első világháború óta gyámsággal rendelkeztek Palesztina felett és a zsidók aggódtak, hogy mi lesz a terület jövője. A nagy amerikai zsidó szervezetek mind San-Franciscóba mentek, hogy lobbizzanak Izrael állam megalapításáért – olvasható a The Librarians oldalán, ami a National Library of Israel blogja.
A szervezetek tartottak attól, hogy a britek végleg megfeledkeznek a Balfour-nyilatkozatban tett ígéretükről, sőt hogy a zsidók esetleg jogfosztottakká válhatnak a brit mandátum területen. Ezért azért is lobbiztak, hogy a kisebbségi jogok is belekerüljenek az ENSZ alapokmányba.
Azonban nemcsak a zsidók voltak jelen a Golden Gate városában, hanem az arab csoportok is, akik szintén azon igyekeztek, hogy a gyarmati területeken az ő akaratuk érvényesüljön. Palesztinában ráadásul az arab lakosság volt többségben.
A zsidó képviselők tárgyalásokat folytattak, találkozókat beszéltek meg, és igyekeztek felkészülni a formális gyűlésre. Sok ajtó nyílt meg a cionisták előtt, viszont a kínaiakkal sehogy se tudtak kapcsolatba lépni.
Israel Goldstein az Amerikai Cionisták vezetője tanácsolta, hogy gyorsan keressék fel a Montrealban élő Morris Cohent. A rabbi nem rég ismerte meg Cohent, aki elmesélte neki elképesztő történetét arról, hogyan vált belőle tábornok a kínai hadseregben.
Goldstein táviratozott a kalandornak, hogy jöjjön el San-Franciscóba és segítsen nekik kapcsolatba kerülni a kínai delegációval. Cohen azonnal repült Amerikába.
A férfi két évtizedet töltött Kínában és kiválóan ismerte az ország vezetőit. A bemutatás megtörtént, és a zsidó szervezetek elérték, hogy Palesztina mandátum terület maradjon és az ENSZ alapokmányba is bekerült egy rész, amely a gondnokság alatt lévő országok lakosait védte.
„Nem azt mondom, hogy ha nem járunk sikerrel akkor nem lenne Izrael, azt mondom, hogy sokkal tovább tartott volna elérni, hogy megtörténjen a felosztás”- állította később Saul Hayes.
Zsebtolvajból hős
Morris Abraham Cohen 1887-ben született Lengyelországban, de még kisgyermekként Londonba került, mikor a családja elmenekült a lengyelországi pogromok elől. A tinédzser Morris utcagyerekek életét élte és már kiskorúként letartóztatták lopásért. A hatóságok egy olyan ipari iskolába helyezték el, ahová neveletlen zsidó gyerekek kerültek. Ez az intézet Kanadában volt.
Az ifjú Morrist egy óceán választotta el a családjától, és kénytelen volt egy kanadai farmon beletanulni a földművelésbe és az állattenyésztésbe. Kanadában tanult meg lőni is. Egy év után megszökött és egy ideig cirkuszban dolgozott, kereskedni próbált, és többször letartóztatták szerencsejátékért, és amiért örömlányokat futtatott.
Ha nincs egy szerencsés véletlen Morris Cohent valószínűleg kanadai bűnözőként éri a halál. Saskatchewanban ekkoriban már nagyszámú kínai bevándorló élt, és Cohen is több kínai éttermet látogatott. Egy este Saskatoonban besétált egy kínai mulatóba, ahol épp fegyveres rablás zajlott.
A férfinél ugyan nem volt fegyver, de a rabló mögé került is annak saját puskacsövét használva leütötte. Akkoriban szokatlan volt, hogy egy fehér kanadai egy kínai segítségére siessen.
Morris Cohen azonnal megnyerte a kínai közösség elismerését. Néhány kínai barátja rávette, hogy csatlakozzon Szun Jat-szen forradalmi mozgalmához.
A zsidó férfi lelkes tanítványa lett a forradalmi tanoknak és eljárt különböző politikai estekre, sőt még fel is szólalt időnként és kártyán nyert pénzéből is nagylelkűen támogatta a mozgalmat.
Cohen újdonsült politikai nézetei mellett folytatta a bűnözést és többször is börtönben kötött ki. Végül az ingatlanüzlettel próbált meggazdagodni, amit azonban az első világháború kitörése szakított meg.
Az első világháborúban a kínai munkaszázadot felügyelte, majd hazatérve igyekezett segíteni a kínai veteránoknak. A harcok után nem találta a helyét a civil életben és úgy döntött Sanghajba utazik.
Egy zsidó testőr Sanghajban
Mozgalmi kapcsolatait felhasználva Szun Jat-szen közelébe került, aki testőrének szerződtette. Az 1920-as években Cohen felügyelte a vezető biztonságát, és kiképezte a testőreit.
Egy alkalommal mikor megtámadták Szunt az egyik golyó eltalálta Cohent, ami arra ösztönözte a férfit, hogy mindkét kezével megtanuljon célozni. Ettől fogva mindkét oldalán hordott pisztolyt így kapta a „két puskás Cohen” becenevet.
Miután Szun 1925-ben meghalt Cohen különböző kínai vezetőknek dolgozott. Fegyverkereskedő lett és az egész világot bejárta, hogy fegyvereket vegyen a főnökei számára. 1935-ben megkapta a tábornoki rangot és Shanghaj éjszakai életének egyik meghatározó alakja lett. Hongkongban gyakran eljárt a helyi zsidó klubba is.
Mikor kitört a második világháború Cohen a brit titkosszolgálatnak kezdett dolgozni.
1941-ben mikor a japánok elfoglalták Sanghajt Cohent börtönbe vetették. Mivel a férfi kanadai állampolgár volt 1943-ban egy fogolycsere során a japánok elengedték. S ezzel véget is ért Cohen kínai karrierje.
Morris Cohen később megházasodott, majd gyorsan el is vált, és igyekezett újraéleszteni fegyverkereskedői karrierjét.
A férfi az elkövetkezendő éveket mítosz-gyártással töltötte, és igyekezett újra befolyást szerezni Kínába, de nem sikerült neki. Mivel Kínában mindkét egymással harcoló szekció elismerte Szun munkásságát így Cohent szívesen fogadták. Ennek a bizalomnak köszönhetően sikerült bemutatnia Cohennek a zsidó delegációt a kínaiaknak 1945-ben.
Az ötvenes években Cohen hazatért Angliába és itt is halt meg 1970-ben. Temetése azon ritka alkalmak egyike volt, ahol a tajvani és kínai képviselők együtt mutatkoztak.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.