Közel 80 évvel az első megjelenése után, George Orwell 1984 című regénye még mindig lehangolóan aktuális – írja Ben Cohen újságíró a Jewish News Syndicaten megjelent cikkében.
Az 1984 egy mesteri és mélyen megindító utazás a totalitárius uralom által létrehozott gondolkodásmódba. A regény tele van emlékezetes idézetekkel, nem utolsósorban a főszereplő, Winston Smith kiemelkedő megfigyelésével, miszerint
„aki a múltat irányítja, az irányítja a jövőt is, aki a jelent irányítja, annak kezében van a múlt”.
December 22-én a Hongkongi Egyetemen kordonokat állítottak a „Szégyenoszlop” köré, amely a pekingi Tiananmen téren tüntető diákok 1989-es lemészárlásának emlékére emeltek. Az odaküldött munkások ezt követően elbontották az építményt, és eltávolították az egyetem területéről.
A Jens Galschiøt dán szobrász által készített „Szégyenoszlop” 1997 óta állt a kampuszon. A szobor 50 elgyötört arcot és megkínzott testet ábrázolt egymásra halmozva, mélyen felkavaró emléket állítva a Kínai Kommunista Párt (KKP) által 1989 októberében elrendelt mészárlásnak, amikor a Tiananmen téren összegyűlt fegyvertelen diáktüntetők ellen fordította a hadsereg harckocsikat.
Az eltávolítást indokló közleményében a Hongkongi Egyetem azt írta, hogy az általa „elöregedett szobornak” nevezett oszlop eltávolításáról szóló döntése „külső jogi tanácsadáson és az egyetem érdekeit szolgáló kockázatértékelésen” alapult – udvariasan így fogalmazták meg, hogy meghajoltak a KKP politikai megfélemlítése előtt.
Óramű pontossággal a következő napon két másik hongkongi egyetem is bejelentette, hogy eltávolítja az 1989-es mészárlásra emlékeztető műalkotásait.
Oroszországban eközben Vlagyimir Putyin elnök rezsimje elrendelte az ország legrégebbi emberi jogi csoportjának, a Memorial betiltását. A csoportot a kommunista párt uralmának utolsó időszakában, az 1980-as évek végén alapították, és célja Oroszországban a politikai elnyomás kutatása és leleplezése, valamint a szovjet korszak bűneinek dokumentálása.
Az orosz legfelsőbb bíróság egy december 28-i határozattal oszlatta fel a Memorialt, azzal az indokkal, hogy megsértette az ország „külföldi ügynöktörvényét” (Oroszországban gyakran hivatkoznak erre a törvényre a másként gondolkodók elhallgattatására).
A Memorial egyik fő alapítója még Andrej Szaharov, a kiváló szovjet atomfizikus volt, aki a Szovjetunió legismertebb disszidensévé vált. Natan Saranszkij – a zsidó származású politikai fogoly, aki korábban Szaharov tolmácsaként dolgozott – egy 1990-es cikkében arról beszélt, hogy miután segített létre hozni a Szovjetunió hidrogénbombáját, Szaharov azután „egy még erősebb fegyvert hozott létre, amely végül elpusztította a birodalmat”.
„Megmutatta, hogy bármilyen totalitárius rendszerről legyen is szó, egy egyén kinyilváníthatja támogatását a szenvedők iránt, és fokozatosan megkérdőjelezheti egy egész társadalom normáit. Szaharov szinte egyedül teremtette meg azt az erkölcsi légkört, amely aláásta a szovjet rezsimet”
– írta Saranszkij.
A Memorialhoz, és a Kína által lebontott emlékművekhez hasonlóan, az „erkölcsi légkör”, amely egykor úgy tűnt, hogy a kommunizmust a történelem homályába veti, maga is a múlt részévé vált, amelyet a moszkvai és pekingi hatóságok eltökélten át akarnak írni.
Amit nyugaton széles körben a demokrácia előretörésének láttak, azt ezekben a fővárosokban a nemzeti becsület megsértésének tekintették. A Szovjetunió felbomlott, a kínai befolyást korlátozták, a nyugati katonai hatalom fölénye először a Balkánon, majd a Közel-Keleten érvényesült.
Az elmúlt 20 évben azonban az egyensúly eltolódott: A nyugati országok már nem akarnak külföldi háborúkat vívni, ami azt jelenti, hogy mind Putyin, mind Hszi Csin-ping elnök, akiknek hatalmi bázisai a katonai és hírszerzési intézményekben gyökereznek, nagyobb mozgásteret kaptak az otthoni elégedetlenség elfojtásában és hatalmuk kivetítésében az országhatárokon túlra.
Az oroszoknak Ukrajna, míg Kína esetében Tajvan és Hongkongban a demokratikus rend még megmaradt maradványai a célpontok.
Oroszország és Kína vezetőinek el kell temetniük a múlt azon elemeit, amelyekben a demokratikus aktivizmus kihívást jelentett az egypárti uralom ellen.
Winston Smith meglátása, miszerint a múlt ellenőrzése a jövő ellenőrzésének szükséges feltétele, szinte minden olyan intézkedésben megerősítést nyer, amelyre ezek a rezsimek vállalkoznak. Miközben a demokráciába, mint a legkívánatosabb politikai rendszerbe vetett hit nyugaton csökken, addig keleten a kommunizmus, a nacionalizmus és az államba vetett hit ideológiai fúziója a reneszánszát éli.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.