A Talmudtudó nagypapa, a kállói Rebbe-öröksége, és Marc Chagall barátsága mind-mind formálta sokoldalú tehetségét Ámos Imrének, aki 115 évvel ezelőtt született Nagykállóban — emlékeztet a Bennem Élő Eredet.
Eredeti nevét egy prófétáéra cserélte, de sorsát így sem kerülhette el. Vajon mennyire ismert ma az ő, és felesége, Anna Margit munkássága?
Ámos Imre Nagykállóban, a zsinagógáról elnevezett Zsidó utcában született 1907. december 7.-én. Eredeti neve Ungár Imre volt, apja Ungár Zsigmond kiskereskedő, édesanyja Liszer Paula, a helyi zsidó iskola jeles tanárának — Lisser Adolfnak volt — a lánya.
A nagypapa egy köztiszteletben álló talmudoktató is volt. A szülőhelyhez való kötődéséről tanúskodnak Ámos későbbi (1937-ben leírt) sorai:
”Tele vagyok emlékképekkel és misztikus gyermekkori mesék – Kálló szent levegője, Nagyapám talmudi meséi és magyarázatai -, tudat alatti és tudatos lerakódásaival.”
Az apja korai halála miatt az anya két gyermekével hazaköltözött a szülei Csillag utcai házába, és segítségükkel ott nevelte gyermekeit. (A ház helyét emléktábla jelöli)
Ámos az Ungár Imre nevet nem szerette. Ezért azt 1931-ben Álmosra változtatta. S csak amikor barátai emlékeztették rá, hogy ez ősmagyar hangzású név, akkor (1935-ben) döntött – véglegesen – Ámos, az első kispróféta neve mellett.
Első képeit még Ungár néven szignálta, később külön versben is kiemeli a bibliai Ámosz (Amos) prófétával való „rokonságát”. A névváltozás egyben az újjá/mássá születés-magaválasztás gesztusa is. A gyermek Imre az elemi iskola befejezése után a helyi Szabolcs Vezér Állami Gimnáziumban folytatta tanulmányait, itt érettségizett jeles eredménnyel.
Már középiskolás évei alatt kiderült sokolalú tehetsége: kitűnően hegedült – el tudta játszani Beethoven hegedűversenyének szólóját- versírással is sikeresen próbálkozott, és kiválóan rajzolt, festett.
A festőművészet vonzotta, mint életpálya, de nagyapja a biztosabb egzisztenciát ígérő építészmérnöki tanulmányokat ajánlotta neki, mert az első világháború utáni Magyarországon ez látszott praktikusabbnak. Ám amikor 1925-ben megkapta sikeres érettségi bizonyítványát, a család szerény anyagi helyzete nem tudta biztosítani számára a továbbtanulás anyagi fedezetét.
Budapestre 19 éves korában érkezik Ámos, magával hozva a nagykállói chaszid népi vallásosság naiv, meseszerű elemeivel átszőtt gondolatiságot. Mindenki érzékeny, álmodozó alakként emlékezett rá. 1930-tól társa lesz Anna Margit, ő az egyetlen, akihez a bezárkózott művész szorosabban kapcsolódott egész életében.
Nem lévén pénze a képzőművészeti tanulmányokra,
először a Láng ezüstgyárban fizikai munkás lesz, majd a csepeli zománcgyárban helyezkedik el mint zománcfestő.
Két év múlva egy jómódú rokon támogatása tette lehetővé számára tanulmányai megkezdését. Párhuzamosan tanult a műegyetemen és a képzőművészeti Akadémián, ahol Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa. Nemsokkal később végleg elkötelezi magát a festészet mellett. 1937-ben Anna Margittal, aki akkor már felesége, eljutnak Párizsba, a nagy példaképhez Marc Chagallhoz. Azonban megélhetési nehézségeik, pénzhiány miatt a fiatal pár hamarosan hazaköltözik.
Chagall hatására megfogalmazza festőművészi célkitűzését. Úgy akar festeni, hogy a képein ott legyen a megtapasztalt valóság, és egyidejűleg az is, amit azzal kapcsolatban gondol, vagy érez. A művészettörténet Ámos alkotói stílusát az asszociatív eszpresszionizmushoz sorolja. Szívesen festette emlékképeit, asszociációit, melyeket gyöngyházas árnyalatú halvány színekkel vitt vászonra. A képek realitását valóságon túli jelentéssel ruházta fel.
A cikk folytatása itt olvasható.