A „múltbeli háborúkhoz” hasonlítva a helyzetet, magas rangú katonatisztek azt mondták, hogy bár Oroszország nagyszámú csapatot és számos katonai platformot telepített a szomszédos országba, még nem használták a fejlett fegyverzetüket.
Állítólag eddig több mint 12 ezer orosz katona halt meg vagy sebesült meg, Ukrajna pedig azt állítja, hogy legalább 49 vadászrepülőgépet, 81 helikoptert, 335 harckocsit, 1105 páncélozott járművet, 123 tüzérségi rendszert és még sok mást megsemmisített.
Annak ellenére, hogy az orosz erők milliókat költöttek a hadseregükre, precíziós rakéták helyett nagy mennyiségű hagyományos lövedéket, és a 20. században használtakhoz hasonló, teherautóra szerelt kilövőállványokról kilőtt buta rakétákat használtak az ukrán célpontok ellen.
Részben a rossz időjárás, és a rossz látási viszonyok miatt az orosz repülőgépeknek és helikoptereknek alacsonyan kellett repülniük a föld felett, hogy bombáikat ledobhassák, így fennállt a veszélye annak, hogy légvédelmi rendszerek vagy akár a Kijev által tömegesen használt vállról indítható páncéltörő rakéták (ATGM) eltalálják őket.
Egy hónappal a konfliktus kezdete után az IDF meglepődött, hogy az Ukrajna feletti légtér uralma még mindig vitatott.
Annak ellenére, hogy Moszkva már a háború előtt is messze felülmúlta az ukrán légierőt, nem tudott semmiféle légifölényt elérni, az ukrán pilóták még mindig naponta több bevetést hajtanak végre az ellenség ellen.
Emellett csak kevés harckocsit szereltek fel aktív, vagy akár passzív védelmi rendszerrel, ami könnyű célponttá teszi őket az ATGM-ek számára.
Annak ellenére, hogy Oroszország azt állítja, hogy az ukrajnai háborúban célpontok ellen használta Kinzal hiperszonikus fegyverét,
az izraeli hadsereg kételkedik abban, hogy az egy hete látott, a rakétáról készült videó valóban a harcok során készült.
Az Egyesült Államok is megkérdőjelezte a Kinzal állítólagos használatát, egy magas rangú védelmi tisztviselő a múlt héten újságíróknak azt mondta, hogy bár nem tudják cáfolni az állítást, de nem is tudják megerősíteni.
„Ez egy kicsit fejtörést okoz, hogy őszinte legyek, mert nem egészen világos, hogy ha igaz, akkor miért lenne szükség egy hiperszonikus rakétára, amelyet nem is olyan messziről lőnek ki, hogy eltaláljon egy épületet. Lehet, hogy kifogytak a precíziós irányítású lőszerekből, és úgy érzik, hogy ki kell használniuk ezt az erőforrást”
– mondta.
„Az is lehet, hogy ezzel próbálnak üzenni a Nyugatnak, de Ukrajnának is, és megpróbálnak némi befolyást szerezni a tárgyalóasztalnál. De katonai szempontból, ha ez egy hiperszonikus rakéta lenne, akkor nem sok gyakorlatiasságot látnának benne”.”
A hiperszonikus rakéták a hangsebesség ötszörösével képesek repülni, és olyan nukleáris és hagyományos robbanófejeket képesek célba juttatni, amelyek potenciálisan képesek kikerülni a légvédelmi rendszereket.
Bár Vlagyimir Putyin orosz elnök már fenyegetőzött atomfegyverek bevetésével, az IDF nem hiszi, hogy valóban beváltaná a fenyegetést.
A február végén indult inváziót követően az Izraeli Védelmi Erők szakértői csoportokat állítottak fel a háború nyomon követésére, és a háborúból való tanulásra.
A csapatok információkat és hírszerzési információkat gyűjtenek az izraeli hadsereg számára a harci módszerek és doktrína, a szárazföldi manőverek, a logisztika, a légvédelem, a páncéltörés, a kiber- és elektronikus hadviselés, a pszichológiai hadviselés és más területeken.