A politikát nem igazságra játsszák, hanem eredményre. Vélemény.
Ritkán foglalkozom a magyar külpolitikával. De Orbán kiegyzése Stoltenberggel, az eddigi, és Ruttéval, a várható NATO-főtitkárral azt mutatja, hogy változás állt be a magyar külpolitikában.
Éles szembenállás, vétózások, különutas politika helyett józan kompromisszum és lemondás a vétóról.
Éppen ideje volt, mert az eddigi NATO- és Európa-politikának hatalmas ára volt, haszna meg semmi. Amit elértünk, azt mások is elérték, sokkal alacsonyabb áron.
A kormány szövetségesek nélkül maradt, és teljesen ki van szolgáltatva az elidegenített, megsértett és bosszúvágyó európai elitnek, amelyet nem sikerült leváltani.
A következő országokban nem hogy az azonos neműek házassága nem létezik, de a bejegyzett élettársi kapcsolat sem, ami nálunk igen: Bulgária, Szlovákia, Litvánia, Románia, Lengyelország.
Ausztria sem szállít fegyvert Ukrajnának. Bulgária EU- és NATO-tagként tavaly júliusig nem szállított.
Bántották őket emiatt? Folyton eljárásokat indítottak ellenük, és megfosztották őket a nekik járó pénzektől?
Nem.
Csak ők nem a trambulinról pisáltak a vízbe. Nem plakátolták tele az utcákat Brüsszellel és bombákkal, mintha Brüsszel bombázna bennünket. Nem sértegették személyesen az EU megválasztott vezetőit, Soros lakájainak ábrázolva őket.
Nem azt akarom ezzel mondani, hogy a magyar kormánynak az elviekben nincs igaza.
De tudjuk, mi jár annak, akinek igaza van… A politikát nem igazságra játsszák, hanem eredményre.
Ha tagjai vagyunk az EU-nak, akkor viselkedni kell. A kilépésnek meg nincs támogatottsága.
Sebes Gábor eredeti bejegyzése itt olvasható.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.