Miért nem indul meg a háború a Hezbollah ellen?

Hónapok óta általános vélekedés, hogy Izrael és a Hezbollah siíta terrorszervezet közötti háború küszöbön áll, és hogy nincs más lehetőség arra, hogy az Észak-Izraelből Libanonból érkező rakéták miatt kitelepített 60 ezer lakos visszatérjen otthonába — írja Jonah Jeremy Bob, a The Jerusalem Post publicistája.

Egy sor magas szintű védelmi tájékoztatót követően a tél végén meggyőződésemmé vált, és a folyamatos tájékoztatások alapján továbbra is fenntartom (és körülbelül hat hónapja igazam van), hogy a Jeruzsálem és Bejrút közötti háború nem most fog megkezdődni. Két-öt év múlva, nagyon is lehetséges, sőt valószínű – de nem most, és nem a következő hónapokban.

Az ok egyszerű: bármennyi oka is van Izraelnek és a Hezbollahnak a harcra, egyik fél katonai vezetői sem akarnak most óriási háborút.

Ez a dinamika, alapjaiban semmi sem változott a tél óta.

Izrael szempontjából egy háború elméleti célja az lenne, hogy a Hezbollahot arra kényszerítsék, hogy a Litani folyótól északra maradjon, hogy leállítsa a rakétatüzet, ha az nem állt le a Hamásszal kötött tűzszünet részeként, és tágabb értelemben, hogy a jövőben helyreállítsa az elrettentő erőt és elejét vegye, hogy a terrorcsoport esetleg szárazföldi vagy rakétatámadást indítson Izrael ellen.

A télen azonban kiderült számomra, hogy céljaink nagy részét már elértük, és hogy a bizonytalanság érzésének megszüntetése túlságosan magas egy háború okozta költségekhez képest.

Ami az elért eredményeket és az északi lakosok új és jobb biztonsági helyzetének biztosítását illeti, számos forrás elmondta, hogy Izrael már hónapokkal ezelőtt megtette ezt:

1) megvizsgálta annak lehetőségét, hogy legalább két teljes hadosztálynyi katonát tartson az északi határon határozatlan ideig, ami 50%-os növekedés az október 7-e előtt ott lévő egyetlen hadosztályhoz képest;

2) sikerült kiiktatnia a Hezbollah Radwan különleges erőinek mintegy 90%-át és a Dél-Libanonban lévő kilátótornyok közel 100%-át, és lépéseket tett a folyamatos légicsapásokat kilátóállások újbóli felállítására tett későbbi kísérletek ellen;

3) olyan mértékben szétzúzta a Hamász katonai erőit és városi területeit Gázában, ami bizonyos szempontból már most sikeresen elrettentette a Hezbollah-t;

Másképpen fogalmazva,

az elrettentés kudarca a Hamász gázai vezetőjével, Yahya Szinwarral szemben nem jelenti azt, hogy az elrettentés soha nem működik és nem működhet a Hezbollah vezetőjével, Hasszan Nasrallahhal szemben.

A legfőbb eredmény, amelyet Izraelnek eddig nem sikerült elérnie – az, hogy a Hezbollah hagyjon fel a rakéták, páncéltörő rakéták és drónok Észak-Izraelre való tüzelésével -, de viszonylag egyértelműnek tűnik, hogy a Hamásszal kötött tűzszünet ezt elérné.

Robert C. Castel: A szalmabáb-érvelés nem stratégia – Neokohn

Az orosz áttörés lehetetlenségéről szóló elmélkedés a szalmabáb-érvelés ócska trükkje, és aki ezt űzi az egyáltalán nem tesz vele jó szolgálatot Ukrajnának.

Ez nem feltételezéseken alapul, hanem azon a tényen, hogy a Hamásszal kötött november 23-30-i tűzszünet során a Hezbollah egyoldalúan, Jeruzsálem megkérdezése nélkül szüntette be az Izrael elleni támadásokat.

A háború első heteiből a Hezbollah talán azért profitált, mert keveset fektetett be és keveset veszített. Decemberre azonban az IDF elkezdte súlyos árat szabni a terrorcsoportra azzal, hogy az enyhe és arányos válaszlépésekről nagyobb erejű ellentámadásokra tért át, hogy megölje a Hezbollah parancsnokait és a terrorcsoport értékes légi eszközeit – akár több mint 100 kilométer mélyen Libanonban.

A Hezbollah tehát mindenáron tűzszünetet akar kötni, és ezt arcvesztés nélkül megteheti.

Ez azt jelenti, hogy a Hamásszal kötött tűzszünet esetén az izraeli tisztviselők azt mondhatják és kérhetik az északi lakosokat, hogy térjenek vissza otthonaikba, még anélkül is, hogy a Hezbollahhal megállapodást kötötnének.

Ez persze nem akadályozná meg a Hezbollah későbbi visszatérését, de drasztikusan javítaná a biztonsági helyzetet, ami nagyrészt már megvalósult, csak a tűzszüneti komponens hiányzik.

Mindezt anélkül, hogy Izrael egy hatalmas háborúba bocsátkozna a Hezbollahhal.

Ugyanis ha ez mégis megtörténne és kialakulna az a bizonyos háború, Izrael azt megnyerné – e felől nincs kétség- de az ár, amit fizetnie kellene jelentősen meghaladná azt, amit a közvélemény többsége elképzel.

A Hezbollahnak mintegy 150 000 rakétája és aknavetője van, amelyek miatt olyan sok ember halna meg, hogy ahhoz képest október 7. eltörpülne, és súlyos pusztítást végezhetnének a kritikus infrastruktúrában.

Egyes becslések még mindig az október 7. előtti, vagy talán még a 2021 előtti gondolkodásmódot használják, amikor azt becsülik, hogy a Hezbollah „csak” 1 500-3 000 rakétát tudna naponta Izraelre lőni.

Pedig szakértők már hónapokkal ezelőtt világossá tették, hogy miután láttuk, hogy a Hamász mindössze négy óra alatt kilőtt vagy 3 000 rakétát, és mivel a Hezbollahnak tízszer annyi rakétája van, melyek sokkal fejlettebbek, mint a Hamászé – a háború kezdetén potenciálisan akár napi 8 000 rakétát is ki tudnának kilőni. Ez később mérséklődhet csak „mindössze” 1 500-3 000 rakétára.

Tekintettel a sok téves tüzelésre és arra, hogy Izrael sok rakétát még a kilövés előtt képes volt megsemmisíteni, ez azt jelentette, hogy a háború során mindössze néhány tucatnyi rakéta adott veszélyes találatot.

Képzeljük el, hogy Izrael a 8 000 vagy 3 000 rakéta 90%-át kilőtte, de 800 vagy 300 mégis átjutott egy nap alatt olyan helyekre, mint Tel-Aviv, Haifa és a Ben-Gurion repülőtér.

A Hezbollah bebizonyította, hogy ismeri számos IDF bázis helyét, sikeresen csapást mért több északi bázisra, beleértve magát a Cfáton lévő Északi Parancsnokságot is, miközben több mint kilenc hónap alatt „csak” mintegy 5 000 alkalommal lőtt Izraelre.

Képzeljük el, hogy a Hezbollah milyen károkat tud okozni az IDF bázisai ellen az ország egész területén a nagy hatótávolságú rakétákkal, mint a Fajr-3 és -5 (43, 75 kilométer), Raad-2 és -3 (60-70 km.), Khaibar-1 (100 km.), Zelzal-1 (125-160 km.) és Zelzal-2 (210 km.), melyek mind a szovjet tüzérségi ballisztikus rakéták iráni változatai, Fateh-110 (250-300 km.), és Scud B, C és D rakéták.

E rakéták némelyike akár négymillió izraeli lakost is célkeresztbe tudna állítani, némelyik pedig szinte bárhová eljuthatna az országban.

A múlt hónapban a Noga – Israel Independent System Operator Ltd. vezérigazgatója, Shaul Goldstein azt mondta, nincs garancia arra, hogy a Hezbollah elleni jövőbeli háború esetén is lenne például áram Izraelben.

„72 óra után áram nélkül Izraelben lehetetlen lesz élni, márpedig felkészületlenek vagyunk egy valódi háborúra” – mondta Goldstein. Hozzátette, hogy a Hezbollah könnyedén kiiktathatná akár Izrael teljes elektromos hálózatát.

„Ha Naszrallah ki akarja kapcsolni Izrael áramhálózatát, csak egy telefonhívást kell intéznie a bejrúti áramrendszerért felelős személyhez, mert az pontosan úgy néz ki, mint az izraeli. Nincs szüksége drónra; felhívhat egy másodéves villamosmérnökhallgatót, és megkérdezheti, hol vannak a legkritikusabb pontok Izraelben – minden megtalálható az interneten” – mondta Goldstein.

A néhány ezer közötti Hezbollah-rakéta márpedig, mint ezt korábban említettük, fejlett precíziós képességekkel rendelkezik, ami sokkal nehezebbé teszi Izrael számára a kilövésüket.

Mindezt anélkül, hogy eljátszanánk azzal a gondolattal, hogy a Hezbollah elleni háború jó eséllyel elterelné az izraeli figyelmet Gázáról, és további támogatásvesztést okozna az izraeli szövetségesek körében a Hamász kiiktatására.

Ha nem lesz tűzszünet a Hamásszal, akkor az izraeli hadseregnek jelentős erőket kell fenntartania Gázában és környékén, amelyeket nem lehetne a Hezbollah ellen használni.

https://neokohn.hu/2024/07/10/izraeli-civilek-haltak-meg-a-golanra-zuditott-libanoni-raketaesoben/

Ha lesz tűzszünet, bármilyen is legyen az, a Hamász mint politikai entitás nem fog varázsütésre eltűnni, még akkor sem, ha Izraelnek sikerül leváltania. Lesznek olyan évek, amikor Izraelnek szüksége lesz az USA és más szövetségesek segítségére, hogy kezelni tudja ezt a helyzetet.

De hogyan is nézhet ki egy esetleges háború?

A legjobb esetben egy masszív izraeli megelőző csapás a Hezbollah rakétaarzenáljára az izraeli halálos áldozatok számát százakra korlátozhatja.

A 2006-os libanoni háború során az izraeli légierő mintegy 19 ezer bevetést hajtott végre, és 34 nap alatt mintegy 7 000 célpontot támadott meg. Az IDF napi 500 repülőgépéből mintegy 100-at, 160 helikopteréből 48-at bevetve a háború első 30 percében sikerült megsemmisíteni a Hezbollah fejlett rakétáinak nagy részét. Ez megakadályozta a terrorcsoportot abban, hogy mintegy 4 000 rakétát lőjön ki, amelyek mintegy 160 ember halálát okozták.

Az IDF-nek akkoriban 11 század különböző típusú F-16-os, négy század F-15-ös és számos más repülőgép állt rendelkezésére.

Jelenleg az IDF légiereje nagymértékben bővült 50 F-35 lopakodó vadászgéppel, valamint az F-15-ösök, F-16-osok, Apache helikopterek, Blackhawkok, Sikorsky CH-53 Sea Stallionok, C-130-asok, G550 Gulfstreams és egyéb repülőgépekkel.

2006-hoz képest az IDF a Hamász elleni háború első több mint 30 napja alatt már 15 000 célpontot támadott, ami több mint kétszerese annak, amit 18 évvel ezelőtt a Hezbollah ellen elért.

Az IDF mesterséges intelligencia képességei jelentősen javultak és lehetővé teszik, hogy valós időben gyorsabban jelöljön ki új célpontokat, mint ahogy a régi célpontokat megsemmisítené. Ilyesmi 2006-ban egyáltalán nem volt lehetséges.

Egyes izraeli védelmi tisztviselők úgy vélik, hogy egy hatalmas megelőző légicsapás, amely „a kőkorszakba küldi vissza Libanont”, valamint egy dél-libanoni invázió, amely kiszorítja a területről a megmaradt rakétacsapatokat, jelentősen csökkentheti a Hezbollah által Izraelnek potenciálisan okozott károkat.

Az igazság az, hogy senki sem tudja, mi történne egy ilyen helyzetben, mert annyi változó játszik szerepet.

Egyre több védelmi tisztviselő a színfalak mögött inkább elhalasztana bármilyen háborút a Hezbollah ellen, amíg Izrael felkészül a civil lakossági lakóépületek és az infrastruktúra rakétabiztossá tételével.

A legtöbben szintén inkább megvárnák az előrelépést bizonyos légi támadási és védelmi képességek terén, amelyek kifejlesztése vagy az Egyesült Államoktól való átvétele több időt vesz igénybe.

Visszamegy-e a 60 ezer észak-izraeli lakos, ha a Hezbollah nem ígéri meg, hogy a Litanitól északra marad, vagy ha nem lesz háború?

Ez egy külön kérdés, ami a politikát és a gazdasági támogatást ugyanúgy érinti, mint a biztonságot. Valószínűleg eljön az a pont, amikor az izraeliek elveszítik a türelmüket, hogy a Hezbollah inváziójának és 150 ezer rakétájának fenyegetése alatt éljenek, és sokkal nagyobb csapást akarnak majd mérni a libanoni terrorcsoportra, mint ahogyan az ebben a háborúban történt.

Ez a vágy még mindig vezethet rövid időn belül elszámolási hibához és egy nem szándékos háborúhoz.

De figyelembe véve a költségeket és a potenciális hasznot, beleértve azt is, hogy Izrael máris mennyi mindent elért, egy háború a következő hónapokban valószínűtlen, függetlenül attól, hogy a nyilvános nyilatkozatok továbbra is erre utalnak.

https://neokohn.hu/2024/07/12/iran-meg-tobb-penzt-igert-a-palesztin-terroristaknak/

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.