Az állítások, miszerint Izrael felrobbantott személyhívói megszegték a hadijogot, inkább azokról árulkodnak, akik ezzel vádaskodnak – írja a brit publicista.
Amióta a Hezbollah robbanó csipogói és adóvevői megölték számos harcosát, és súlyosan megsebesítettek és megcsonkítottak több száz másikat, a szokásos „Tisztítsuk meg Izraelt a zsidóktól”-csőcselék világgá kürtöli panaszait a pontosan célzott izraeli támadás „válogatás nélküli” jellegéről.
Hagyjuk egy pillanatra figyelmen kívül azt a nyilvánvaló tényt, hogy miközben a Hezbollah az elmúlt napokban rakéták százait lőtte ki Izrael egyre nagyobb területeire azzal a kifejezett céllal, hogy minél több civilt öljön meg, azok, akik a Hezbollah elleni elképesztően precíz támadás miatt „válogatás nélkült” kiáltanak,
mélyen hallgatnak a Hezbollah teljesen válogatás nélküli támadásairól.
Mint ahogy gyakorlatilag az összes nyugati média és politikus is, gyakorlatilag az összes olyan több ezer válogatás nélküli rakéta-, robotrepülő- és dróntámadásról, amelyet a Hezbollah intézett október 8-a óta minden egyes nap Észak-Izrael ellen.
Nézzük inkább a panasz természetét Izraelnek az Irán által támogatott katonai erő elleni merész támadásával kapcsolatban – miszerint az nem csak „válogatás nélküli” volt, hanem a hadijogot is megszegte –, hogy megértsük, mennyire perverz ez az egész. Majd nézzük meg azoknak a hátterét és előéletét, akiket a brit Hamász Broadcasting Corporation meghívott, hogy belerúgjanak Izraelbe. Utána fontoljuk meg, milyen rosszindulatú a fent említett BBC és az Izraelt démonizáló színpadi sereg, akiket azért hívnak meg, hogy „jól megmondják a tutit” a zsidóknak.
Múlt héten a Hezbollah ügynökei által belső kommunikációra használt több ezer személyhívó robbant fel, legalább 40 ember halálát okozva és több ezret megsebesítve. A több ezer áldozat között két gyermek is meghalt, valamint a Hezbollah szerint néhány egészségügyi dolgozó, akik ezeket a személyhívókat használták.
A megölt civilek aránya tehát kivételesen alacsony volt. Ez nem pusztán a szerencsének köszönhető. Nyilvánvalóan az volt a szándék, hogy a civil áldozatok száma minimális legyen, azon egyszerű oknál fogva, hogy ezeket a kommunikációs eszközöket csak a Hezbollah tagjai kapták meg, és nagyon kis mennyiségű robbanóanyaggal voltak feltöltve, hogy csak a viselőjüknek essen baja.
Amint arra a CAMERA UK rámutatott, míg néhány személyhívót aktív harcosok kaptak, a többi címzett a Hezbollah tartalékosa volt – akiket teljes körű háború esetén harcosként be lehetett hívni. Jelenleg tehát lehetséges, hogy ezeknek a tartalékosoknak civil munkájuk van. A személyhívókat azonban azért adták ki, hogy katonai szolgálatra hívják be őket – akár harcolni, akár sebesülteket, akár más katonai feladatokat ellátni. Kizárólag a katonai műveletek kommunikációja, tervezése és végrehajtása céljából osztották ki az eszközöket. Ezek nem közönséges polgári tárgyak voltak. Ezek háborús fegyverek voltak.
Ez a nyilvánvaló tény nem tántorította el az Izraelt démonizálókat.
„Nagyszabású támadásról; valami olyasmiről, ami valójában a civileket érintette” szólt a BBC hírcsatornája aznap reggel.
Aznap később a BBC tévénézőinek egy interjúalany azt mondta, hogy Izrael
„szó szerint tömegpusztító fegyverré változtatta a 20. századi kommunikációs eszközöket.”
Az ENSZ főtitkára hasonlóan nyilatkozott:
„A kormányoknak nem szabadna fegyverként használniuk a polgári eszközöket.”
A szombati New York Timesban Michael Walzer filozófus azt írta, hogy a személyhívós támadások „nagy valószínűséggel háborús bűnök – terrorista támadások egy olyan állam részéről, amely következetesen elítéli a saját állampolgárai elleni terrortámadásokat.”
Ez azért lett volna így, mert akkor történt, „amikor a harcosok nem bevetésen voltak; nem mozgósították őket, és nem voltak harcérintkezésben, hanem otthon voltak a családjukkal, kávézókban ültek, élelmiszerpiacokon vásároltak – civilek között, akiket véletlenszerűen öltek meg és sebesítettek meg.”
Bár Walzer 1997-ben megjelentette az Igazságos és igazságtalan háborúk című, klasszikusnak számító könyvét, ez a megállapítás a legmélyebb erkölcsi ostobaságra vall. A terrorizmus ártatlanok szándékos célba vétele politikai indítékból. Az igazságos háború olyan, katonai célpontok elleni támadásokat jelent, amelyeknek a polgári áldozatait a lehető legkisebbre kell csökkenteni, noha valamennyi elkerülhetetlen.
Izrael a legigazságosabb háborút vívja, és a kommunikációs eszközök elleni támadás a hadijog szerint jogos taktikai csapás volt.
Ahol civilek sérültek meg, az azért történt, mert a Hezbollah ügynökének készülékét vették magukhoz. A Hezbollah ügynöke volt az, aki veszélybe sodorta a civileket.
Ezt Izrael részéről terrorizmusnak nevezni erkölcsi züllöttség.
Ráadásul Walzer abszurd érvelése szerint Oszama bin Laden 2011-es megölése az amerikai különleges erők által szintén háborús bűncselekmény lenne, mert akkoriban ő sem volt „harcérintkezésben”, hanem otthon volt a családjával egy abbottabádi épületben.
Walzer így ír: „Az igazságos háború elmélete nagymértékben függ a harcolók és a civilek közötti különbségtételtől.”
Nos igen, pontosan. Az izraeliek pontosan ezt a különbséget tették meg.
Akik megkapták ezeket a kommunikációs eszközöket, kizárólag a Hezbollah ügynökei voltak. A Hezbollah egy népirtó erő, amely megsemmisítő háborút folytat Izrael ellen. Az a tény, hogy ezen ügynökök közül néhányan abban a bizonyos pillanatban nem voltak aktívan bevonva az izraeliek elleni támadásba, nem jelenti azt, hogy ezért civilek voltak. Jogos célpontok voltak egy igazságos háborúban. És a valódi civilek száma, akik nem a Hezbollah ügynökei voltak, de akiket ezek a robbanószerkezetek megsebesítettek, elenyészően csekély volt.
Ugyanezt az állítást jogi nyelvezetbe öltöztették annak alátámasztására, hogy Izrael megszegte a hadijogot. A BBC rádió Today című műsorában múlt szerdán Brian Finucane, akit az International Crisis Group vezető tanácsadójaként és az amerikai külügyminisztérium korábbi jogi tanácsadójaként jellemeztek, azt mondta (a 47. percnél), hogy az izraeliek valószínűleg megszegték a hadijogot azon fegyverekre vonatkozó különleges korlátozások miatt, amelyek használata megengedett fegyveres konfliktusban.
Finucane a „Mértéktelen sérülést okozónak vagy megkülönböztetés nélkül hatónak tekinthető egyes hagyományos fegyverek alkalmazásának betiltásáról, illetőleg korlátozásáról” szóló egyezmény módosított 2. jegyzőkönyvére utal, amely szerint
„Tilos meglepő aknákat vagy más eszközöket alkalmazni látszólag veszélytelen, hordozható tárgyak formájában, amelyeket különlegesen úgy terveztek és építettek meg, hogy robbanóanyagot tartalmazzanak.”
Finucane kijelentette:
„Ezt a tényt más államoknak is tudomásul kellene venniük, különösen azoknak az államoknak, amelyek katonai támogatást nyújtanak a folyamatban lévő izraeli katonai műveletekhez. És így ez további aggodalomra ad okot ezeknek az államoknak és az Egyesült Államoknak, amelyek továbbra is katonai támogatást nyújtanak Izraelnek, aggodalomra ad okot, hogy támogatásukat a hadijog megsértésére használják fel.”
Ezek nem ártalmatlan személyhívók vagy rádióadóvevők voltak, amilyeneket bárki használhat. Ezeket kifejezetten hadifelszerelésként szállították katonai személyzetnek, hogy elősegítsék a Hezbollah célját, az izraeli civilek megölését.
Izrael leleményessége, hogy a Hezbollah ügynökei elleni fegyverré alakította őket, nem pedig az izraeliek elleni háborúra, nem változtat azon a tényen, hogy ezek hadieszközök voltak. A jegyzőkönyv ide vonatkozó része tehát nem alkalmazható. De a BBC hallgatói meg sem hallottak volna ilyen ellenérvet.
Egy másik virulens Izrael-gyűlölő, Daniel Levy is felbukkant a BBC-n, hogy az életéért küzdő zsidó államot rugdossa. Levy, a prominens brit zsidó filantróp és munkáspárti Lord Levy szélsőbaloldali fia, aki az 1990-es években az izraeli „békefolyamat” tárgyalójaként és politikai tanácsadójaként szolgált, társalapítója a J-Street nevű amerikai Izrael-ellenes zsidó csoportnak, és korábbi elemzője ugyanennek az International Crisis Groupnak. A BBC Today című műsorában beszélt a személyhívós és rádiós támadásokról:
„Ez újfajta hadviselés. Tömeges csonkításokat látunk. Ez egyértelműen a civileket sújtotta. Az emberek terrorizálása tankönyvi definíciójának tűnik.”
A BBC Newsnightnak nyilatkozva pedig ezt mondta:
„Ha ezt a Gázában történtek után nézzük – a Nemzetközi Büntetőbíróságtól kért elfogatóparancsot az éheztetés mint háborús fegyver miatt, amit a Nemzetközi Bíróság népirtásnak minősített –, akkor az, hogy ez mit jelent a háború vezetésére nézve, és hogy Izrael megúszhatja ezt, teljesen új kérdéseket vet fel.”
Ó, jaj – a Nemzetközi Bíróság nem azt mondta, hogy „hihető népirtás” történt Gázában, ez az a hazugság, amelyet Izrael számtalan ellensége folyamatosan terjeszt. Maga a bíróság elnöke hiába próbált véget vetni az ilyen félrevezetéseknek azzal, hogy elmondta, mit is mondott valójában a bíróság. Az ICJ utalva „a gázai palesztinok népirtással szembeni védelemhez való jogára” és „Dél-Afrika azon jogára, hogy Izraelnek a népirtási egyezmény betartását kérje”, az ICJ csupán annyit mondott:
„Legalábbis a Dél-Afrika által említett jogok egy része plauzibilis, amelyek védelmét kéri.”
Ez egészen más ügy.
Levy viszonyát Izraelhez tehát hazugságok és torzítások, démonizálás és erkölcsi csőd jellemzik. Érdekes, hogy a BBC által felvonultatott, Izrael-gyűlölő Brian Finucane-nel közös a kapcsolata az International Crisis Grouppal (ICG).
https://neokohn.hu/2021/06/22/melanie-phillips-a-palesztinizmus-egy-uj-naci-frontot-nyit-a-zsidok-ellen/
De mi is pontosan az ICG?
A Soros György által finanszírozott külpolitikai lobbicsoport, amely mélységesen ellenséges Izraellel szemben, és nyugtalanító kapcsolatokat ápol mélyen megkérdőjelezhető globális szereplőkkel.
Az ICG az iráni részlegének igazgatója, Ali Vaez révén fontos szerepet játszott a Barack Obama amerikai elnök által közvetített katasztrofális 2015-ös iráni nukleáris megállapodásban, amely lehetővé tette volna Irán számára, hogy néhány év késéssel törvényesen atomfegyvert fejlesszen ki, és a szankciók enyhítésén keresztül milliárdokat juttatott Teherán kasszájába.
2018-ban Robert Malley lett az ICG elnök-vezérigazgatója. Malley mind az Obama-, mind a Biden-kormányzat alatt az Iránnal kapcsolatos ügyekért felelt, amíg tavaly júniusban szabadságra nem küldték, miután (soha nem adtak rá megfelelő magyarázatot) felfüggesztették biztonsági engedélyét.
Egy évvel ezelőtt a Semafor hírplatform és a londoni székhelyű emigráns ellenzéki Iran International szenzációs írásban számolt be az iráni kormány kiszivárgott levelezéséről és e-mailjeiről.
Ezekből kiderült, hogy 2014-ben magas rangú iráni külügyminisztériumi tisztviselők csendben kezdeményezték Teherán imázsának erősítésért a nukleáris programjával kapcsolatban, egy befolyásos tengerentúli akadémikusokból és kutatókból álló, Iráni Szakértői Kezdeményezés nevű hálózaton keresztül. Ennek keretében iráni befolyásoló ügynökök szivárogtak be az Obama-kormányzatba.
Az ICG több munkatársa, köztük Vaez is kapcsolatban állt ezzel a kezdeményezéssel. Az iráni hálózat listáján szereplő személyek közül legalább ketten Malley vezető tanácsadói voltak.
A kiszivárgott anyagokból kiderült, hogy 2021-ben Malley segített bejuttatni egy iráni befolyásoló ügynököt, Ariane Tabatabait az amerikai külügyminisztériumba, hogy segítse őt az Iránnal folytatott tárgyalásokon. Tabatabai ezután a Pentagonba került, ahol jelenleg is Christopher Maier különleges műveletekért felelős helyettes védelmi miniszter kabinetfőnökeként dolgozik.
Az NGO Monitor nevű civilszervezet tette közzé az ICG Izraellel szembeni ellenségességét alátámasztó információkat. Tavaly ezt jelentette:
- 2021 áprilisában a Human Rights Watch elismerte az ICG hozzájárulását egy olyan jelentéshez, amely tagadta Izrael zsidó államként való legitimitását. Azt állította, hogy Izrael apartheid bűncselekményeket követett el, és minden biztonsági politikáját „demográfiai célokra” redukálta. 2020 júniusában Mairav Zonszein, az ICG Izrael/Palesztina-ügyi vezető elemzője egy cikkben George Floyd halálához hasonlította Izrael palesztinokkal szembeni bánásmódját, és azt állította, hogy „Bár a két ország és körülményeik között jelentős különbségek vannak, az állami erőszak és elnyomás mechanizmusai végső soron ugyanúgy működnek. Egyértelműen létezik egy „mi” és „ők”. Az az érzés, hogy van a megszálló és a megszállt”.
- 2020 áprilisában a német Junge Weltben megjelent „Pandémia a megszállás alatt” című cikkében a International Crisis Group a gázai egészségügyi ellátásról úgy írt, hogy „az izraeli blokád évek óta megbénította, és a folyamatos katonai támadások részben tönkretették… Izraelnek fel kellene oldania a blokádot, és lehetővé kellene tennie, hogy a nagyon szükséges orvosi felszerelések és ellátmányok bejussanak Gázába… Izraelnek mint megszálló hatalomnak kötelessége gondoskodni az ellenőrzése alatt álló emberekről”. A nyilatkozat figyelmen kívül hagyta, hogy az egészségügyi termékeket beengedik Gázába, és csak a terrorizmussal kapcsolatos és az ilyen célra felhasználható („kettős felhasználású”) áruk belépését tiltja meg. Az IDF szóvivője szerint egyetlen COVID-19-hez kapcsolódó termék bejutását sem tagadták meg Gázába.
- 2017 júniusában az ICG moderálta az ENSZ Palesztin Nép Elidegeníthetetlen Jogainak Gyakorlásával Foglalkozó Bizottsága (CEIRPP) által „az izraeli megszállás ötven éve alkalmából tartott fórumot, amely »az Izraelnek szánt fegyverekre vonatkozó szankciók alkalmazására« szólított fel.
- Ellenzi a „Hamász elszigetelésére és megbuktatására irányuló politikát”, mondván, hogy „ez a politika elhibázott és kontraproduktív volt 2007-es elfogadása óta”, és azt javasolja, hogy „egy adományozó vagy az ENSZ fizesse ki a gázai kormány Hamász alatt felvett alkalmazottainak fizetését”.
- Ofer Zalzberg, az ICG „közel-keleti programjának vezető elemzője” 2014 szeptemberében közzétett egy cikket, amelyben felteszi a kérdést, hogy a Hamász demilitarizálása Izrael érdeke-e, és azt javasolja, hogy a felek vizsgáljanak meg egy olyan lehetőséget, amelynek célja „a Hamász politikai párttá alakítása egy független palesztin államban”. Zalzberg kihagyja, hogy a Hamász chartája egyértelműen Izrael állam elpusztítására szólít fel.
Nem csoda, hogy a BBC az ICG elemzőit keresi fel, hogy kifejezzék közös undorukat Izrael „szégyenletes” kísérletei miatt, hogy ellenálljon a megsemmisítésére törekvő erők támadásainak.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.