Nem mindenki került a Maros utcai kórházban kivégzésre; 4 nővért és Dr. Rosenfeld Mátyás a kórháztól különböző helyen végezték ki, így a Maros utcai kórház területén 97 fő lehetett az áldozatok száma, amennyiben feltételezzük, hogy mindenki azonosításra került – írja két történész, Mihályi Balázs és Tulok Péter a Napi Történelmi Forrás oldalon.
(…) Az áldozatok számát tekintve érdemes a Bokor Sándor és társai kapcsán a vádiratot idézni:
„1945 január 13-án a Maros utcai kórházból a nyilasok mintegy 100 fő kivégzése után behoztak 5 keresztény ápolónőt…”.
Az eddigi forrásvizsgálat nyomán a 100 fő körüli adat tekinthető a valóban elfogadhatónak.
Az exhumálási jelentésben és a vádiratban lévő áldozatok száma közti különbségre három magyarázat lehetséges:
- A vallomások nem tekinthetők mind hitelesnek, így az abban közölt személyek nem mindegyike került kivégzésre.
- A vallomások hitelesek, az első három 1945. áprilisban megtörtént exhumálás után később továbbira is sor került. Ennek eredményét ismerte a hatóság, de erről nem maradt fent dokumentum.
- A vallomások hitelesek, az első három 1945. áprilisban megtörtént exhumálás után azonban nem volt több exhumálás, és a hatóság a vádiratot úgy készítette el, hogy tudatában volt annak, hogy nem minden áldozat került exhumálásra.
A harmadik lehetőséget tartjuk a legvalószínűbbnek, így feltételezhető hogy még ma is lehetnek a Városmajorban egykori áldozatok. (…)
A teljes cikk itt olvasható.