Mint francia zsidóhoz férjhez ment amerikai zsidó, jobban aggódom a francia baloldal miatt, amely nem ítéli el az antiszemitizmust – írja véleménycikkében Ellie Krasne-Cohen az Independent Women’s Forum vendégkutatója és a Krasne Strategies alapítója.
A június 30-i franciaországi „előrehozott” választások első fordulója jelentős győzelmet hozott a „szélsőjobboldali” Nemzeti Tömörülés (Rassemblement National; RN) párt számára, amely a szavazatok mintegy 33,15%-át szerezte meg.
Az RN győzelme egyesek számára sokkoló volt, de Franciaországban élő zsidóként úgy látom, hogy ez válasz Franciaország jelenlegi társadalmi és gazdasági kihívásaira, és a zsidók számára a helyes választás. A közelmúlt eseményei, valamint személyes tapasztalataim alakították ki véleményemet.
Szemléletemet részben a Franciaországba költözésemkor kötelezően elvégzett állampolgári integrációs tanfolyam változtatta meg. Mint minden bevándorlónak, nekem is állampolgári ismereteket kellett tanulnom. Az osztály sokszínű volt, Mexikóból, Pakisztánból, Mauritius szigetéről, Algériából, Marokkóból, Tunéziából és Amerikából érkeztek az résztvevők.
A kurzusok a francia élet különböző aspektusait érintették, többek között a lakhatást, a nemzeti egészségügyi rendszert és az alapvető jogok és szabadságjogok, például a liberté de parole (szólásszabadság) megértését.
Az egyik foglalkozáson a tanárnő megkérdezte: „Ha rajzolok egy karikatúrát Mohamedről, az megengedett?”. Meglepetésemre az osztályban négy nő, mindannyian Marokkóból, Algériából és Tunéziából, köztük egy diplomás pénzügyi szakember, azzal érvelt, hogy
egy ilyen karikatúra sérti a „vallásszabadságukat”.
A vita 10 percig tartott, amíg a tanár, aki maga is észak-afrikai vezetéknevet viselt, ünnepélyesen csak annyit mondott: „Sok szerencsét Franciaországban”. Amikor eljött az idő, hogy aláírjunk egy dokumentumot, amelyben kijelentjük, hogy mi, Franciaországba újonnan érkezettek tiszteletben tartjuk Franciaország értékeit és törvényeit, egy nő panaszkodott, hogy nem kellene tiszteletben tartania a homoszexualitást.
Ez az élmény felnyitotta a szemem. Az a viselkedés, amit abban az osztályban megfigyeltem, valamint az elmúlt évek riasztó eseményei és gazdasági problémái valószínűleg hozzájárultak az RN közelmúltbeli győzelméhez. Franciaországban jelentős a bevándorló népesség, és sok újonnan érkezett francia állampolgár nagyobb arányban vesz igénybe szociális szolgáltatásokat, mint nem bevándorló társaik, és összességében nehezen tudnak beilleszkedni.
Egy 2017-es tanulmány kimutatta, hogy a bevándorló háztartások 31%-a veszi igénybe a francia állami lakásokat, szemben a nem-bevándorló franciák 13%-ával. Egy 2019-es tanulmány szerint a Franciaországban illegálisan tartózkodó 18-30 éves férfiak 40%-a veszi igénybe az adófizetők által finanszírozott, kifejezetten illegális bevándorlóknak szóló egészségbiztosítást.
Más szóval, a Franciaországba újonnan érkezők előbb részesülnek Franciaország bőkezű szociális védőhálójából, minthogy hozzájárulnának ahhoz. Egy olyan országban, ahol Európában az egyik legmagasabb az adókulcs. Ez nem sok jót ígér a francia gazdaság számára. Meg lehet érteni, hogy a franciák és én, mint itt élő amerikai, miért aggódunk a gazdasági jövőnk miatt – és az RN megoldást kínál.
Az RN programjában szerepel az a kötelezettségvállalás, hogy „a franciák számára fenntartjuk a szociális segélyt, és a szolidaritási juttatásokhoz való hozzáférést öt év franciaországi munkavégzéshez kötjük”. Mint minden politikus esetében, hogy ez meg fog-e valósulni, az még a jövő zenéje. Mint nemrégiben Franciaországba bevándorolt személynek, nincs problémám azzal az ötlettel, hogy csak akkor kapjak szociális segélyt, ha befizettem abba a rendszerbe, amelyből én is részesülök.
Franciaország gazdasági problémái elhalványulnak a társadalmi és kulturális kihívások mellett.
2023 végén a francia állami iskolákban vita robbant ki az abaja, a hagyományos iszlám viselet miatt, amelyet a francia laïcité (szekularizmus) törvények tiltanak az állami iskolákban. Egyes családok nem voltak hajlandóak betartani az előírásokat, és lányaikat abajában küldték iskolába. Ez meglepőnek tűnhet az amerikaiak számára, de a francia szekularizmus tiltja a vallási megnyilvánulásokat a kormányzati és nyilvános helyeken, beleértve az állami iskolákat is.
Aztán ott van a tragikus és hírhedt Samuel Paty-ügy, amelyben egy tanárt lefejeztek, miután egy Mohamed-karikatúrát mutatott be az iskolában. A gyilkos egy 18 éves csecsenföldi menekült volt, akit a hatóságok korábban nem ismertek.
Az ehhez hasonló esetek, a laïcité megsértésétől kezdve az erőszaknak az osztályterembe való beköltözéséig, közel 20 éve folyamatosan történnek.
Érthető, hogy a franciák és a francia zsidók valamit tenni akarnak ennek megállítására.
Jordan Bardella, az RN vezetője nyíltan beszélt a politikai iszlám riasztó kérdéséről és a laïcité szükségességéről. A Le Figarónak azt mondta: „Eljött az idő, hogy megvédjük a szekularizmust annak igazi ellenségeivel szemben, nem a karácsonyi betlehemekkel, hanem az iszlamista prédikátorokkal szemben, akik nem ismernek mást, mint prófétáik törvényét”.
Valóban, ezek erős szavak, de a szekularizmus miatt az iskolákban elkövetett késelések és gyilkosságok nyomán a francia választók azt akarják, hogy a hatalom szerezzen érvényt a francia szekularizmusról szóló törvényeknek, és tegye biztonságossá az iskolákat mindenféle hátterű diákok és tanárok számára.
Zsidó vagyok, és úgy vélem, hogy a meglévő törvények egyformán, vallástól függetlenül történő érvényesítése nem „szélsőjobboldali” álláspont;
ez a nyugati értékek védelméről szól, és meg kell védenünk őket.
Tavaly nyáron erőszakos zavargások törtek ki Párizsban, amikor egy lopott autóval, jogosítvány nélkül közlekedő kiskorú nem reagált a rendőrség többszöri felszólítására, hogy álljon meg. A Párizson átívelő autós üldözés után egy rendőr lelőtte a sofőrt. Az ezt követő napokban Párizs egyik északi külvárosában napokig lázongtak és fosztogattak.
A bűnözési statisztikák még beszédesebbek. Az INSEE tanulmánya szerint: „2019-ben a rendőrség és a csendőrség által megvádolt személyek 82%-a franciának, 18%-a pedig külföldinek vallotta magát, miközben Franciaország lakosságának előbbiek a 93%-át, míg utóbbiak 7%-át teszik ki”. Röviden: a bűncselekményeket elkövetők 18%-a külföldi, de a külföldiek a lakosságnak csak 7%-át teszik ki.
Ha az autósüldözéses incidens és a bűnözési statisztikák mellett Franciaország társadalmi és gazdasági kihívásait is nézzük, aligha hibáztathatjuk a franciákat, hogy a bevándorlás megfékezésére, a gazdasági jólét helyreállítására és a társadalmi kohézió újjáépítésére tett ígéretre szavaztak.
Az RN azonban nem hibátlan.
A legnagyobb hibája természetesen Marine Le Pen pártvezető édesapja, Jean-Marie Le Pen. Egyszer azt mondta, hogy az a tény, hogy hatmillió zsidót gyilkoltak meg a holokausztban, mellékes részlet – ez a sértő álláspont a holokauszttagadással egyenértékű. Az RN egyik alapítója, Pierre Bousquet a Waffen-SS tagja volt. Bousquet 1991-ben halt meg.
Problémás eredete ellenére az RN népszerű a franciák körében, amit az európai uniós parlamenti választásokon aratott győzelmük és az előrehozott választások első fordulójában aratott legutóbbi győzelmük is bizonyít.
Az RN franciaországi sikerei miatt fanyalgó amerikaiaknak nem ártana figyelembe venniük, hogy Bousquet 30 évvel ezelőtt halt meg, míg Jean-Marie Le Pen holokauszttagadó nyilatkozata 1987-ben hangzott el. Mindemellett fontos figyelembe venni, hogy 2023 októberében Jean-Luc Mélenchon, a szélsőbaloldali Nouvelle Union Populaire Écologique et Sociale párt vezetője nem volt hajlandó elítélni a Hamászt.
A közösségi médiában azt írta: „Minden Izrael ellen és a Gázai övezetben elszabadult erőszak csak [még több erőszakot] szül”. Ezzel szemben az RN vezetője, Jordan Bardella az október 7-i mészárlást követően „a legteljesebb, egyértelmű és fenntartás nélküli szolidaritását fejezte ki Izraellel”.
A francia zsidók ezt nem felejtették el.
Egy június 6-i felmérés szerint a francia zsidók 92%-a szerint Mélenchon pártja a legantiszemitább.
Amerikai zsidóként, aki francia zsidóhoz ment férjhez, kevésbé aggódom az RN múltja miatt, és jobban aggaszt, hogy a jelenlegi kormány nem foglalkozik a francia bevándorlási válsággal, és a francia baloldal nem ítéli el az antiszemitizmust. Ha a vasárnapi választások valamit mutatnak, akkor az az, hogy a francia választók egyetértenek velem.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.