A Hamász megszállottan igyekszik kiszűrni az Izraellel együttműködőket a soraiból, de a zsidó állam folyamatosan új informátorokat talál.
Van egy jelenség, amely majdnem annyira aggasztja a Hamászt, mint az izraeli hadsereg jelenléte Gázában: az a több ezer informátor, akik az életüket kockáztatják Izraelért.
Az ő munkájuk nélkül a Hamász magas rangú tisztviselőinek likvidálására irányuló műveletek egyike sem lett volna sikeres, ahogy túszokat sem sikerült volna kiszabadítani.
Az informátorok alapvető feladata, hogy felkutassák az olyan célpontokat, mint a Hamász magas rangú vezetői, a fegyvergyártó alagutak és a Hamász-ügynökök, akik civil ruhába öltözve járják a Gázai övezetet. Az informátor továbbítja a megszerzett információkat izraeli összekötőjének – de általában soha nem telefonon vagy más elektronikus eszközön keresztül, nehogy lelepleződjön.
Mindig a Gázai övezet határához közeli dél-izraeli kibucok egyikében tartott találkozón történik az információ átadása.
Ezt az információt azután továbbítják a Sin Bétnek, amely továbbítja a hadseregnek, amely viszont továbbítja a kabinetnek – ahol a miniszterelnök jóváhagyja – vagy nem – az adott akciót.
Csak kivételes körülmények között lehet kommunikációs eszközt használni: ha az információ „forró”, azaz azonnali cselekvést igényel – például ha a Hamász egy magas rangú tagja egy adott helyre látogat, de csak egy-két órára, vagy ha olyan helyről van szó, ahol túszokat tartanak fogva, és az informátor úgy tudja, hogy a túszokat még aznap át fogják szállítani. Ha telefont használnak, az minden esetben egy izraeli arab állampolgár száma. A hívást fogadó személy eljátszhatja például, hogy az informátor nagynénje, aki érdeklődik a gázai helyzet iránt.
Ez a „nagynéni” az izraeli hírszerzésnek dolgozó ügynök.
A Mohammed Deif sikeres likvidálásában részt vevő egyik informátor a Hamász futárja volt – egy 19 éves fiatalember, akinek az volt a feladata, hogy a Gázai övezetben szétszóródott Hamász-tagok között papírfecnikre írt üzeneteket továbbítson. Az izraeli megfigyeléstől való félelmében a Hamász kizárólag írásban, kódok segítségével próbál kommunikálni.
Ez a bátor fiatalember már nincs Gázában. A vele kötött alku az volt, hogy ha a merénylet sikeres lesz, Izrael költségén az Egyesült Államokba repül, és menedékjogot kap.
https://neokohn.hu/2024/08/21/andrew-tabler-iran-egy-szeker-amelyet-zabolatlan-lovak-huznak/
Így toborozzák a gázai informátorokat
Az informátorok toborzása hosszú és összetett folyamat. Amikor a toborzó felkutatja a potenciális informátort, először is megkeresi az egyik gyenge pontját, és azt, hogy mire van szüksége:
pénzre, izraeli beutazási engedélyre vagy a gyermeke sürgős kezelésére egy izraeli kórházban.
A toborzó számára az a személy a legjobb jelölt, akinek azonnali segítségre van szüksége Izraeltől és függ is az államtól. Egy másik gyenge pont lehet szociális vagy pszichológiai: a toborzó felkutatja azokat a fiatal palesztinokat, akik kisebbrendűségi érzéstől vagy a társadalom általi elutasítástól szenvednek, és olyan szerepet kínál nekik, amelyhez bátorság kell, és amely elismeréssel, pénzzel és megbecsültség érzésével jár.
Az 1980-as években, amikor kommandós voltam, több száz műveletben vettem részt, amelyek célja a terroristák felkutatása és likvidálása volt Gázában. Az informátorok toborzása akkoriban könnyebb volt, mert a terrorszervezetek vezetői még nem gyanakodtak a helyiekre.
A segítők
Mivel a toborzásra vonatkozó információk titkosak, csak egy-két esetet tudok felfedni 1983-ból. A Sin Bét számos, a szakmájára, jellemére és múltjára vonatkozó vizsgálat után választotta ki a helyi jelöltet. Az egyik eset, amelyben részt vettem, egy gázai építési vállalkozó számára létrehozott álca volt. Izrael egy hatalmas raktárat nyitott neki Gázában építőanyagok értékesítésére. Először is, ez megfelelt a szakmájának, másodszor, ez indokolta, hogy gyakran látogasson Izraelbe „építőanyagok beszerzése” miatt.
Miközben a teherautóját megrakodták a tényleges áruval, az informátor leült az összekötőjével, és átadta a megszerzett információkat.
Ezeket a találkozókat olyan polgárok otthonában tartották, akik a biztonsági erőknél szolgáltak, vagy a Sin Bét nyugdíjas ügynökei voltak, akik felajánlották otthonukat egy-két órára.
A második eset egy rafahi informátor megmentése volt, aki lebukott. Meg kellett mentenünk a meglincseléstől. Egy nagyon intelligens 22 éves férfi volt, aki a PFSZ egyik irodájában dolgozott, és hozzáférése volt érzékeny anyagokhoz. Izrael egyik arab városába helyezték át, feleségül vett egy izraeli arab nőt, és családot alapított.
Nemrégiben egy, a gázai háború során elfogott Hamász-terroristát az izraeli hírszerzés beszervezett, és megkérte, hogy járja végig a gázai alagutakat. Nem keltett gyanút, mert a terroristák ismerték, mint közülük valót. A Sin Bét összekötője olyan cipőket adott neki, amelyeken olyan eszközök voltak, amelyek letapogatták a bejárt alagutakat. A beolvasott eredményeket közvetlenül a Sin Bét központjába küldték Askelónba, 8 mérföldre Gázától.
Egy másik informátor egy gázai vállalkozó volt, aki részt vett az alagutak ásásában. A Sin Bétnek átadta az alagutak helyét, belső méretéteit, hosszát és a felhasznált beton típusát tartalmazó térképet. Ez segített meghatározni, hogy a légierő milyen bombákat használjon az alagutak megsemmisítésére. Ezt az informátort majdnem elfogta a Hamász, de Izraelnek sikerült őt Izraelbe csempésznie.
Retteg a Hamász
A Sin Bét több száz gázai állampolgárt toborzott már, és információik lenyűgöző eredményt hoznak. És minél több gázai látja az izraeli műveletek sikerét, annál inkább hajlandóak együttműködni az IDF-fel és a Sin Bét-tel. Még nyilvánvalóbb, hogy a gázai instabil gazdasági helyzet sokakat csábít az együttműködésre jelentős előnyökért cserébe. Izrael sok pénzt fizet nekik készpénzben.
Több ezer együttműködő, akik a lelepleződés után elmenekültek Gázából vagy Ciszjordániából, Izraelben telepedtek le, és élvezik a szabadságot. A négy izraeli túsz megmentésében részt vevő összes helyi informátort – tizenkét gázait, köztük két komplett családot – Izraelbe telepítették át. Ma izraeli állampolgárságot és havi megélhetési támogatást élveznek, amíg be nem illeszkednek az izraeli munkaerőpiacra.
Az egyik családtag, egy 12 éves fiú jelenleg Izraelben részesül rákos megbetegedése miatt orvosi kezelésben, amelyet az állam fizet.
A másik motiváció: a gázaiak megértették, hogy a háború a Hamász vereségével ér véget, és érdemes azért segíteni Izraelnek, hogy gyorsabban véget érjen a háború, és így csökkenjen a szenvedésük. Egyre fokozódik a Hamász ellen irányuló düh többek között a bűnözés – például a rablás, a lopás és a fosztogatás – terjedése miatt, ami együtt jár azzal az érzéssel, hogy a a Hamász vezetése cserbenhagyta a lakosságot.
„A Hamász az, aki megöl minket, nem az izraeli hadsereg”
– mondta nekem Saeed barátom, egy gázai fogorvos, amikor a héten beszéltem vele.
A Hamász aggódik Izrael hírszerzési képességeinek javulása és az általa gyűjtött minőségi információk mennyisége miatt, mind az alagutakban és a Hamász főhadiszállásain található hírszerzési anyagok lefoglalásának eredményeként, mind pedig az IDF által elfogott Hamász terroristák kihallgatásából. Mindez plusz információs forrás a Sin Bét munkatársai által szállított “arany hírszerzési adatokon” felül.
A Hamász szélsőséges óvintézkedésekbe kezdett: többek között letartóztatásokat hajt végre gázai állampolgárokkal szemben.
Jahja Szinvár, a szervezet vezetője megtiltotta a magas rangú parancsnokoknak a mobiltelefonok használatát és még a családtagjaikkal való találkozást is.
Az IDF szerint az 1987-es intifáda idején 942 gázai és ciszjordániai együttműködőt lőttek le a palesztinok fényes nappal, több száz helyi lakos szeme láttára – demonstrálandó az izraeliekkel való együttműködés következményeit. Ennek ellenére a helyiek hajlandósága, hogy folytassák ezt a veszélyes tevékenységet, egyáltalán nem szűnt meg. Sőt, az évek során egyre fokozódott, és akkor érte el a csúcspontját, amikor a Hamász átvette az irányítást Gáza felett, és szinte naponta támadta Izraelt, mind rakétákkal, mind öngyilkos merénylőkkel.
Ezeknek a bátor együttműködőknek a munkája most ugyanilyen létfontosságúnak bizonyul.
(A The Jewish Chronicle-ben megjelent cikk szerzője Elon Perry az Izraeli Védelmi Erők elit Golani Egységében szolgált 28 évig kommandósként. Újságíróként 25 évig tudósított háborúkról és terrortámadásokról. 2010 óta tart előadásokat az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban a közel-keleti terror 100 évéről, különös tekintettel az izraeli-palesztin konfliktusra. Jelenleg Londonban él.)
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.