Elemzők szerint Irán stratégiája egyszerű: a teljes körű háború elkerülése, a jelentős nukleáris fejlődés megőrzése érdekében. Ezért “szervezi ki” a támadásokat csatlósainak és kitartottjainak.
Az iráni urándúsítás az ország nukleáris telephelyein igen-igen előrehaladott szintet ért el, miközben tovább nő a feszültség a régióban. Az Iszlám Köztársaság most kritikus döntések előtt áll nukleáris doktrínájával és az urándúsításon túl a nukleáris fegyverek előállításához szükséges további lépések időzítésével kapcsolatban.
Augusztus 14-én az Iran International arról számolt be, hogy Irán titokban átszervezi a Védelmi Innovációs és Kutatási Szervezetét (SPND), és újraindítja a nukleáris fegyverek kiváltására szolgáló mechanizmusokkal kapcsolatos kísérleteket.
A múlt hónapban a Nemzeti Hírszerzési Igazgatóság hivatala az amerikai Kongresszus éves fenyegetettségi jelentésében közölte, hogy
2020 óta Irán „olyan tevékenységeket folytatott, amelyek előnyösebb helyzetbe hozták egy nukleáris eszköz előállítása érdekében, ha úgy dönt, hogy ezt megteszi.”
A jelentésből figyelemre méltó módon kimaradt egy régóta fennálló, korábban az amerikai hírszerzés által is hangoztatott és korábbi jelentésekben megjelent állítás, amely szerint Irán „jelenleg nem végez olyan kulcsfontosságú nukleáris fegyverfejlesztési tevékenységeket, amelyek egy tesztelhető nukleáris eszköz előállításához szükségesek”.
Uzi Rabi professzor, a Tel Aviv-i Egyetem Moshe Dayan Közel-Keleti és Afrikai Tanulmányok Központjának vezető kutatója és a Regionális Együttműködési Program vezetője az iráni atomprogramot a rezsim „stratégiai ékkövének” nevezte. Irán nem valószínű, hogy kockázatot vállalna nukleáris fejlesztéseivel kapcsolatban most, hogy olyan közel van nukleáris potenciáljának megvalósításához – mondta a professzor a JNS-nek.
„Az egész regionális felfordulás arra kényszeríti Iránt, hogy óvatosabb és kiszámíthatóbb megközelítést alkalmazzon. Arra utasítja a Hezbollahot, hogy továbbra is „kóstolgassa” Izraelt, miközben csökkenti saját válaszlépéseinek és Izrael elleni bosszújának intenzitását”
– mondta.
Ebben a szakaszban egy teljes körű konfliktus, amely veszélyeztetné nukleáris ambícióit és nukleáris létesítményeinek megtámadását eredményezné, nem áll az iszlám köztársaság érdekében – magyarázta.
„Irán közelről látta sebezhetőségét, és megértette, hogy a légvédelem és a belső biztonság szempontjából nagyon kiszolgáltatott”
– mondta Rabi a JNS-nek. „Ezért úgy véli, hogy fel kell gyorsítania atomprogramja befejezését, hogy másként álljanak hozzá.”
Április 19-én a nemzetközi média arról számolt be, hogy egy légicsapás célba vette az iráni Sikari légibázison található S-300-as légvédelmi üteget, amely az iszfaháni nukleáris telephelyet védi. A csapás öt nappal azután történt, hogy Irán több mint 300 rakétát és drónt lőtt ki Izraelre.
Irán az elmúlt hetekben megtorlással fenyegetőzött a július 31-i robbantás miatt, amelyben a Hamász terrorszervezet politikai irodájának vezetője, Iszmáel Haníje meghalt Teheránban.
Rabi szerint Irán eltökélt abban, hogy stratégiai pozíciójának megszilárdítása érdekében gyorsan befejezi atomprogramját, és reméli, hogy így immunis lesz a jövőbeni támadásokkal szemben.
Andrea Stricker, a washingtoni székhelyű Foundation for Defense of Democracies Nonproliferation and Biodefense Program igazgatóhelyettese a JNS-nek elmondta, hogy az iráni legfelsőbb vezető, Ali Khamenei ajatollah „valószínűleg csak akkor fogja elrendelni a nukleáris fegyverek kifejlesztését, ha Irán megfelelő nukleáris fűtőanyaggal rendelkezik egy ésszerű méretű nukleáris arzenálhoz, amelyet gyorsan fegyverminőségűvé tud dúsítani vagy egy titkos helyszínre rejteni, valamint képes lesz a hasadóanyagból gyorsan nukleáris eszközöket gyártani”.
Kifejtette, hogy Teherán nyíltan halmozza fel a nukleáris fűtőanyagot, miközben a nyugati hírszerzés rögzítette, hogy Irán rendelkezik a nukleáris eszközök építésére vonatkozó potenciállal, és feltételezik, hogy további, titkos tevékenységek is folyamatban lehetnek.
„Az, hogy csak az utolsó pillanatban engedélyezné az atomfegyver-fejlesztést, megvédi Khameneit attól, hogy egy tisztviselő kiszivárogtasson egy ilyen döntést, vagy a nyugati hírszerző ügynökségek tudomást szerezzenek róla”
– értékelte Stricker.
Stricker Tajvan nukleáris programját hozta fel példaként az 1970-es és 80-as években, mint olyan esetet, amikor a vezetés célja az volt, hogy három-hat hónapon belül atomfegyver előállítására kerüljön sor.
„1986-ra Tajvan még mindig három-öt évnyire volt attól, hogy elérje ezt a képességet. Az amerikai hírszerzés rájött, és 1987-ben Washington arra kényszerítette Tajpejt, hogy állítsa le a programot. Ez az a fajta leleplezés, amit egy állam megpróbál elkerülni, különösen Irán” – tette hozzá.
Az Algemeiner augusztus 21-i számában Stricker felvázolta az Irán nukleáris programjában a közelmúltban elért riasztó előrelépéseket. Megállapította, hogy júniusban Teherán számos új centrifugát helyezett üzembe a natanzi dúsító üzemében és a föld alatti fordowi telephelyen, több mint megháromszorozva a 60 százalékra dúsított urán előállítására alkalmas kapacitását.
„A 60 százalékos dúsítású anyag felhalmozásával Irán napokra van attól, hogy ezt az uránt 90 százalékra dúsítsa, ami az atomfegyverekhez szükséges szint”
– figyelmeztetett Stricker. Kiemelte, hogy ennek következtében az iszlám köztársaság úgynevezett „kitörési ideje” – vagyis az az idő, amely ahhoz szükséges, hogy fegyverminőségű uránt állítson elő több nukleáris eszközhöz – jelentősen csökkenhetett.
Stricker megjegyezte, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) 35 tagú kormányzótanácsa szeptember 9-én Bécsben ül össze, hogy értékelje Teherán nukleáris előrelépéseit és a testület korábbi követeléseinek be nem tartását. Sürgette a Nyugatot, hogy fogadjon el egy, a NAÜ Teheránnal szembeni bizalmatlansági határozatot, és indítsa el az ENSZ-szankciók életbe léptetését, hogy elrettentse Iránt a további előrelépésektől.
Közben az Iránból érkező jelentések szerint egyre intenzívebbé válik a belső vita az ország nukleáris doktrínájáról és álláspontjáról, különösen a közelmúlt eseményeinek fényében, beleértve Haníje teheráni likvidálását és az Izraellel való feszültség fokozódását.
Az Iran Dossier weboldal szerint egyes iráni tisztviselők és törvényhozók az ország nukleáris álláspontjának újraértékelését követelik, ami megnyitja az utat a nukleáris fegyverek kifejlesztése előtt.
E fejlemények közepette korábbi iráni tisztviselők határozottan az iráni atomfegyverek megszerzése mellett foglaltak állást. Mohammadreza Szabbaghian Bafghi, az iráni parlament egykori tagja úgy érvelt, hogy Iránnak nukleáris fegyvert kellene kifejlesztenie Izrael és az „elnyomó országok” elleni megtorlásként. Egy augusztus 12-i parlamenti ülésen kijelentette:
„Véleményem szerint az Iszlám Köztársaságnak a palesztinok meggyilkolása és a gázai helyzet, különösen Iszmail Haníje meggyilkolása elleni megtorló akciójaként ki kellene fejlesztenie egy olyan nukleáris fegyvert, amellyel Izrael és az elnyomó országok rendelkeznek”.
Hasonlóképpen, Ahmad Bakhsayes Ardestani, a törvényhozás korábbi tagja is az atomfegyverek kifejlesztése mellett érvelt, mint Irán stratégiai érdekeinek biztosítását szolgáló eszköz. Szerinte egy nukleáris fegyver megteremtené az erőegyensúlyt Izraellel szemben, és megerősítené Irán pozícióját a nemzetközi tárgyalásokon.
Nem valószínű, hogy az ilyen kijelentések az Iszlám Forradalmi Gárda és Khamenei ajatollah előzetes tudta és jóváhagyása nélkül hangozhatnak el.