Az IDF által lefoglalt iratok és a kihallgatások során szerzett információkból kiderülhet, hogyan tervezi a Hamász terrorszervezet vezetője, hogy megmeneküljön szorult helyzetéből – írja Elon Perry a The Jewish Chronicle oldalán megjelent cikkében.
Benjamin Netanjahu miniszterelnök a külföldi médiának tartott 15 perces jeruzsálemi sajtótájékoztatóján megdöbbentette a hallgatóságot, amikor azt állította, hogy a Hamász azt tervezi, hogy túszokat csempész ki a Gázai övezetből a sokat vitatott Philadelphi-folyosón keresztül.
„Ha elhagyjuk a Philadelphi-folyosót, lehetetlen lesz megakadályozni, hogy a Hamász ne csak fegyvereket, hanem túszokat is csempésszen”
– mondta.
Mi áll ennek az állításnak a hátterében? Hírszerzési források a JC-nek elmondták, hogy Szinvár terve az volt, hogy magát és a többi Hamász-vezetőt izraeli túszokkal együtt a Philadelphi-folyosón keresztül a Sínai-félszigetre, onnan pedig Iránba csempészi.
Ez állítólag egy elfogott magas rangú Hamász-tisztviselő kihallgatása során derült ki, valamint az augusztus 29-én meggyilkolt túszok holttestének visszaszerzése során lefoglalt dokumentumokból származó információkból.
A Hamász hónapok óta ragaszkodik ahhoz, hogy megtartsa az ellenőrzést a folyosó felett, miközben Izrael határozottan elutasítja ezt.
Ez az oka annak, hogy az elmúlt nyolc hónapban nem született megállapodás vagy kompromisszum, az USA, Egyiptom és Katar erőfeszítései ellenére sem.
Szinvár valószínűleg rájött, hogy a háborúnak vége, ami a Hamász gázai szervezetét illeti, és hogy katonai siker esélye nulla, a nemzetközi propaganda sikerek ellenére.
Szinvár csak egyetlen kiutat lát:
saját életét mentheti meg azzal, ha elmenekül Gázából.
Nem ragaszkodott az IDF-erők kivonásához a Netzarim-folyosó esetében, mivel ezen az átkelőn keresztül nincs lehetőség csempészésre vagy menekülésre Gázából.
A Hamász vezetőjének számára a Philadelphi-folyosó bizonyul az egyetlen lehetőségnek a terve megvalósítására. Az izraeliek azonban még csak nem is gondolkodnak azon, hogy kivonuljanak a Philadelphi-folyosóról, amit Netanjahu tabunak nevez – még a túszalku elmaradása vagy további halott túszok árán sem.
A másik ok, amiért Izrael ragaszkodik a Philadelphi ellenőrzéséhez, a közelmúltbeli tragédia, amelyben hat túszt hidegvérrel meggyilkoltak. A biztonsági kabinetben és a hadseregben is azt feltételezik, hogy a Szinvár követelésének engedni gyengeségnek számítana, és azt üzenné, hogy a túszok megölése jövedelmező, és hogy egy ilyen engedmény
további követelésekhez és engedményekhez vezetne, ami megerősítené a Hamászt és veszélyeztetné Izrael biztonságát.
A héten tartott viharos kormányülésen, amelyen a hat elrabolt túsz kivégzésének tragédiáját vitatták meg, az izraeli kabinet legtöbb tagja egyetértett abban, hogy a Gázai övezetből való kivonulás, beleértve a Philadelphi-folyosót is, visszaállíthatja a Hamász uralmát, amely az elmúlt évtizedben bebizonyította, hogy nem a békére, hanem Izrael elpusztítására összpontosít. Netanjahu erről már május 27-én egy titkos belső dokumentumban tájékoztatta Biden elnököt, majd augusztus 16-án is, amikor a sikertelen tárgyalások során válaszolt a Hamász követeléseire. Ezekről kiderült, hogy időpocsékolás voltak, mert Szinvár előre eldöntötte, hogy nem megy bele semmilyen alkuba vagy kompromisszumba, ha nem kapja meg a Philadelphi-folyosó feletti teljes ellenőrzést.
A háború kezdete óta Netanjahu úgy érzi, hogy több hibát is elkövetett a Hamásszal kapcsolatban.
Bízott abban, hogy a Hamász betartja a 2011-es Gilad Shalit-alku tárgyalásai során ígért tűzszünetet, amelynek során Netanjahu beleegyezett, hogy szabadon bocsátanak 1027 terrorista foglyot, köztük Szinvár és 280 másik, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt gyilkost. Netanjahu bűntudatot érzett Szinvár szabadon bocsátása miatt, amelybe annak ellenére egyezett bele, hogy az izraeli hírszerzés tisztviselői figyelmeztettek Szinvár azon törekvéseire, hogy bosszút álljon Izraelen, és megerősítse a Hamászt, és keményebb és brutálisabb megközelítést alkalmazzon.
Netanjahu bűntudatot érzett azért is, mert jóváhagyta a Szaúd-Arábiából és Katarból a Hamásznak havonta bőröndökben szállított több százmillió dollárnyi készpénz átutalását.
Netanjahu hitt Iszmail Haníjének, aki biztosította őt arról, hogy ezeket a pénzeket a gázai rászorulók támogatására, iskolák és kórházak építésére fogják fordítani.
De ami a leginkább zavarta a lelkiismeretét ebben a kérdésben, az az volt, hogy nem volt hajlandó jóváhagyni Szinvár és Muhammad Deif megölését, annak ellenére, hogy a Sin Bét és a Moszad nemcsak a pontos tartózkodási helyüket közölte vele, hanem egy zseniális akciótervet is bemutatott, amelyben nem lehetett volna megállapítani az izraeli érintettséget. Javaslataikat azonban nem fogadták el.
Joáv Gallant izraeli védelmi miniszter kijelentette, hogy Philadelphi feladása 42 napos időtartamra lehetséges, ezalatt megtörténik a megállapodás első szakasza, azaz 33 túsz szabadon bocsátása és Izrael kivonulása a Philadelphiből.
A miniszterelnök azonban azt állítja, hogy ha Izrael elhagyja a folyosót, akkor a rá nehezedő politikai nyomás fényében nem tud újra visszatérni.
Netanjahu azzal érvel, hogy a folyosó a „Hamász oxigénvezetéke”, amely lehetővé tette annak megerősödését az évek során. Egyiptom, amelynek a csempészet megelőzése érdekében a folyosót kellett volna figyelnie, megbukott a folyosó őrzésére kirendelt korrupt egyiptomi tisztek miatt, akikről kiderült, hogy nagy összegű kenőpénzeket kaptak a Hamásztól.
Netanjahu ragaszkodik ahhoz, hogy csak az izraeli jelenlét a Philadelphi folyosón akadályozza meg a terrorszervezet hatalmának megújítását.
A Biden-adminisztráció egyértelművé tette, hogy ellenzi ezt, és a háború befejeztével nem támogatja Izrael jelenlétét a Gázai övezetben.
És ennek közepette, miközben a vita Izraelen belül és kívül zajlik, a túszok sorsa továbbra is az őket fogva tartó terroristáktól függ.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.