A múltat vagy a jövőt választja-e az FPÖ?

Ma, szeptember 29-én tartják Ausztriában az országgyűlési választásokat, amely történelmi eredménnyel zárulhat, ugyanis a referendum lehetséges győztese, a sokak által radikálisnak bélyegzett jobboldali Szabadságpárt (FPÖ) vezetője, Herbert Kickl lehet. Az FPÖ kampányának pénteki zárórendezvényén, az osztrák főváros szívében, a bécsi történelmi Szent István-székesegyház előtt az 55 éves Herbert Kickl, aki 2021 júniusa óta áll az FPÖ élén, és aki kijelentette, hogy reméli, eléri azt, ami egyik elődjének, Jörg Haidernek 25 évvel ezelőtt nem sikerült, és ő lesz az első osztrák kancellár a pártjából.

Az 1999-es parlamenti választásokon az FPÖ Haider vezetésével – saját és Ausztria történetében először – a második legerősebb párt lett, 500 szavazattal többet kapott, mint jobboldali riválisa, a Konzervatív Néppárt (ÖVP). Ez volt az első alkalom a második világháború után, hogy egy radikális jobboldalinak mondott párt ilyen vezető politikai erővé vált.

Haider 2008-as haláláig tartó politikai karrierje során számos alkalommal dicsérte a Harmadik Birodalom „megfelelő foglalkoztatáspolitikáját”, a Waffen-SS veteránjait „tiszteletreméltó, jellemes embereknek” nevezte, Ausztria létrehozását „ideológiai elhibázottságnak” minősítette, majd arra figyelmeztetett, hogy az EU-hoz való csatlakozással Ausztria elveszíti szuverenitását, és idegen hatalmak ellenőrzése alá kerülhet. Az Uniós csatlakozára mint egy „háború nélküli Versailles-ra” hivatkozott, utalva az első világháború után Németországra és Ausztriára kirótt drákói versailles-i szerződésekre és gyakran tett antiszemita és rasszista megjegyzéseket.

Haider választási eredménye akkoriban rendkívüli visszatetszést okozott az európai politikában. A külföldi megdöbbentő reakciók és az osztrák tömeges tüntetések hatására az FPÖ elfogadta, hogy a konzervatívok által vezetett szövetségi kormányban vegyen részt. Haider kénytelen volt nem vállalni kormányzati tisztséget.

Az FPÖ engedményei ellenére az EU részleges és ideiglenes szankciókat rendelt el az osztrák kormány ellen, Izrael annak idején csökkentette bécsi diplomáciai képviseletének szintjét azzal, hogy visszahívta nagykövetét Jeruzsálembe.

Izrael továbbra sem ápol hivatalos kapcsolatokat FPÖ-vel, annak dacára, hogy Jörg Haider később kilépett onnan, új pártot alapított, és 2008-ban autóbalesetben meghalt. Az FPÖ-től való politikai válása után a párt új vezetése jelentős erőfeszítéseket tett, hogy elhatárolódjon Haider ideológiájától.

Hirtelen halála azonban szinte a politikai mártír mítoszát keltette, egyesek azt állították, hogy szándékosan likvidálták.

Egyes összeesküvés-elméletek még a Moszadot is kapcsolatba hozták Haider balesetével, mivel Haider korábban jó kapcsolatokat ápolt számos arab ország vezetőjével, például az iraki Szaddám Huszeinnel és a líbiai Muammar Kadhafival, ugyanakkor az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy törvényben tiltotta be a mecsetek és minaretek építését az általa képviselt tartományban, továbbá ellenezte a muzulmán nők fejkendőviselését.

Herbert Kickl, az FPÖ mostani elnöke, aki Haiderrel politikai pályafutásának első szakaszában szorosan együttműködött, nem hagyta el az FPÖ-t. Épp ellenkezőleg, hamarosan a későbbi választási sikereinek megvalósítójává vált. Az összes közvélemény-kutatás már több mint egy éve az FPÖ-t juttatja előnyhöz a szavazási szándékok tekintetében.

Az FPÖ a tavaly júniusi európai parlamenti választásokon aratta első országos győzelmét.

A radikális jobboldal és a kormányzó konzervatív párt, az ÖVP közötti különbség azonban azóta egyre csökken. A választások előtti utolsó nyilvános szereplésén Kickl ahelyett, hogy a győzelem biztosítása érdekében a centrum felé fordult volna, úgy mutatta be magát, mint aki beteljesíti Haider kancellári álmát.

„Azért állunk ma itt a Szent István téren, mert 25 évvel ezelőtt Jörg Haider is itt állt a kampányzáró rendezvényén”

– mondta Kickl érzelmes hangon a néhány ezer lelkes támogatóból álló közönségnek.

„Úgy emlékszem rá, mintha tegnap történt volna. Jelentéktelen asszisztensként álltam a pódium mellett, és libabőrös lettem az elképesztő hangulat miatt. Eljött a választás, és az eredménye elképesztő volt az FPÖ számára, a legjobb, amit történelmünk során elértünk.

Diadal volt, de ez nem volt elég a győzelemhez.

Sokszor gondolok arra, hogy mitől menekült volna meg az ország, ha Haider lett volna a kancellárunk, és nem azok, akik később lépésről lépésre romba döntötték az országot.

Az idő nem állt meg, és 25 évvel később is van szerencsém itt állni, és mondom: ezúttal másképp lesz. Én érzem, és önök is érzik. Ezúttal mi leszünk az elsők. Ezúttal el fogjuk érni, és nem fogjuk megismételni a múltban elkövetett hibáinkat.

Elsőként teljesítjük be Haider álmát és örökségét.”

Kickl, aki magát a jövő „Volkskanzlereként”, a nép kancellárjaként mutatja be, szélsőségesen establishment-ellenes kampányt folytatott, azt ígérve választóinak, hogy

„erőddé” változtatja Ausztriát, megállítja a tömeges illegális bevándorlást, drasztikusan korlátozza a menedékjog megítélését és csökkenti a menedékkérők állami támogatását, kitoloncolja az illegális bevándorlókat, harcol a radikális iszlám ellen, helyreállítja a rendet és megújítja Ausztria semleges országként elfoglalt nemzetközi pozícióját.

A bal- és jobboldali politikai riválisai által túl radikálisnak és tekintélyelvűnek tekintett politikusnak szinte lehetetlen küldetés elé néz a kormányalakítás.

A konzervatívok vezetője, a jelenlegi kancellár, Karl Nehammer az utolsó tévévitában kizárta, hogy Kickl alatt vagy vele együtt kormányt alakítson. Az FPÖ-vel való koalíciót azonban nem zárta ki kifejezetten. A konzervatív párton belüli források megerősítik, hogy készek a szélsőjobboldallal új koalíciót kötni, 25 év alatt a negyediket. A döntés arról, hogy kit jelölnek az új kormány megalakítására, az osztrák elnök, Alexander Van der Bellen volt zöld pártelnök kezében van, akit Kickl személyesen gúnyolt és sértegetett.

Kickl arra szólította fel híveit, hogy a választási eredmény olyan előnyt biztosítson az FPÖ-nek riválisaival szemben, hogy az elnöknek ne legyenek „furcsa ötletei”, és ne forduljon más párthoz kormányalakítás céljából — összegzi a tudnivalókat a The Jerusalem Post.

Fontos kiegészítés azonban, hogy Jörg Haider óta jelentősen változott az európai politikai klíma Izrael tekintetében. Míg korábban a radikális jobboldali pártok gyakran használtak – ilyen vagy olyan mértékű – zsidó és Izrael ellenes frázisokat, a kontinenst elárasztó illegális muszlim bevándorlás, mely jelentősen átrajzolhatja Európa etno-demográfiai térképét, Izraelt és ezzel a zsidóságot egyfajta szövetségre léptette a zsidó állammal. Mára a radikálisnak tekintett jobboldal általában Izrael-párti, ugyanakkor a baloldal, úgy Európában, mint az Egyesült Államokban, gyakran komoly fenntartásokkal viseltetik Izraellel szemben és a muszlim szavazók kegyét keresve támogatja Izrael ellenségeit. Az, hogy az FPÖ kormányra kerülése esetén miként viseltetne Izrael kérdésében, a jövő egyik fontos kérdése.

https://neokohn.hu/2024/01/31/ausztria-a-nacizmus-26-ezer-uldozottjenek-adott-allampolgarsagot/