Szuperhősök márpedig léteznek, legfeljebb nem hordanak olyan lehetetlen szerelést, mint Batman vagy Superman csak szimplán egy kitérdelt, kikönyökölt szürke repülős egyenruhát vagy valami ilyesmit. Kornéli Beáta történész és Közel-Kelet kutató írása.
Elég izraelinek lenned, hogy csúcsteljesítményt nyújts, mert olyan nyomás nehezedik rád keletről és nyugatról egyaránt, amelyben kénytelen vagy szuperképességeket fejleszteni, ha meg akarod védeni a családodat.
Nem sok elképzelésem van arról, hogy mi a különbség a hidegháborús és az iszlám atomfenyegetés között, de abban biztos vagyok, hogy egészen más kultúrkörről beszélünk, így az utóbbi sokkal kiszámíthatatlanabb, vagyis érdemes megakadályozni, mielőtt behúznák a mattot.
Ugyanis ez a záloga nemcsak a Közel-Kelet stabilitásának, de a mi biztonságunknak is.
Az USA a franciáktól a nyugat-németekig, és 1979 előtt a busás haszon reményében telepakolta a Közel-Keletet (villamosenergiát) termelő atomreaktorokkal Pakisztántól Irakig. Ahogy Peter Frankopan brit történész fogalmazott: „1974-ben létrejött egy kiinduló egyezmény, amelynek értelmében az Egyesült Államok két atomreaktort, illetve dúsított uránt adott el Iránnak. A megállapodást 1975-ben kibővítették: a két ország között 15 milliárdos kereskedelmi szerződés jött létre, amelynek értelmében Irán 6,4 milliárd dolláros rögzített áron nyolc atomerőművet vásárolhatott.” Ford elnök jóváhagyásával a szövetséges Pahlavi végül képessé vált a teljes nukleáris üzemanyagciklus elvégzésére.
Aztán jött a nagy pofára esés Pahlavi félresöprésével és a Homeini iráni iszlám forradalmával. Azonban a telepített időzített bombák ott ketyegtek mindannyiunk feje felett Szíriában, Irakban, Iránban és Pakisztánban. A Nyugat vonakodott, viszont valakinek el kellett takarítania a szemetet.
Az elsődleges célpont Izrael volt, így nem volt kérdés, hogy kié a feladat.
Az 1981-es küldetés képtelennek tűnt, egy franciák által épített nukleáris reaktort kellett lebombázni Bagdad mellett. Ekkor még az Izraeli Légierő nem rendelkezett ilyen távoli küldetésekhez szükséges technikai felszerelésekkel. Nem létezett sem GPS, sem precíziós bomba, sem légi utántöltés, és példa sem volt hasonló hadműveletre. De a lecke fel volt adva és meg kellett oldani.
Így hát 1981. június 7-én nyolc F-16-os bombázógép szállt föl az Eilati-öböl fölé, átrepült Szaúd-Arábia és Irak, hegyek, sivatagok, az Eufrátesz, síkságok, csatornák, vasútvonalak és miegyéb felett. Majd 103 perc repülés után Jadlinnak és társainak feltűnt a reaktor dómszerű épülete.
Két darab egytonnás bombával stabilizálták a Közel-Kelet és a világ biztonságát.
2007-ben ugyanez volt a helyzet, csak Szíriában, méghozzá úgy kellett porig rombolni az atomreaktorukat, hogy Damaszkusz meg se mukkanjon, megakadályozva ezzel egy közel-keleti háborús eszkalációt. A Gyümölcsöskert fedőnevű hadművelet briliánsan sikerült. Bár az akciót követő 72 órában Izraelben a feszültség szinte elviselhetetlenné vált, hogy mit lép Szíria. De ahogy azt Jadlin megjósolta, a meghökkent damaszkuszi vezetés semmilyen választ nem adott.
Izrael elrettentő ereje és a csend, amellyel a művelet végbement, odavezetett, hogy Szíria fejet hajtott, és némán elfogadta a vereséget.
Hogy napjainkban mi zajlik azt nem tudom, de hogy Izrael közvetve mindannyiunk biztonsága felett őrködik a dél-libanoni beavatkozással az biztos.
Ez az írás eredetileg a Kalandos Közel-Kelet oldalán jelent meg. Kornéli Beáta további írásai itt olvashatóak.
Ezt a cikket szerkesztőségünk az ünnep előtt készítette, és előre időzítve jelent meg az oldalon.